| Lexikon | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Sötét századok A sötét századok elnevezés angol nyelvterületen ("Dark Ages") született meg a 19.sz. végén és az ókorkutatásban a mykénéi paloták Kr.e. 1200 körüli pusztulásától Homéros koráig, tehát a Kr.e. 8. századig terjedő időszakot jelöli. A sötét kor elnevezés elsősorban az írásbeliség, az írott források hiányára utal. A korszak mélyebb megismerését régészeti kutatások biztosítják, amelyek révén egyre több fény vetődik a "sötét" évszázadokra. Ezek alapján a sötét századok fogalmához tapadó elképzelés a korszak jelentéktelenségéről, a teljes elszegényedésről, a társadalmi tagozódás hiányáról és a külkapcsolatok teljes megszakadásáról már egyáltalán nem látszik tarthatónak.Mint történeti korszak-megjelölés a sötét századok mégis helytálló, elsősorban az írás elfelejtése (a lineáris B írás eltűnik 1200 körül, a görög ábécé Kr.e. 800 körül keletkezik), az írásbeli kultúra hiánya miatt. A mykénéi kor hallatlan gazdagságával szemben ebben a korban nincs nyomuk a nagy építkezéseknek, szünetelnek a képzőművészet nagy műfajai, közülük csak a vázafestészet és a fegyverművesség éri el és lépi túl a paloták műhelyeinek színvonalát. A politikai téren teljesen eltűnik a központosított mykénéi államszervezet, nincs nyoma az egyes régiókon túlnyúló politikai központoknak. Kisebb közösségekre tagozódó szervezet ismerhető fel, amelynek alapját az oikos, a rokonsági és személyes kapcsolatok képezik. A társadalmi és gazdasági területen lezajló változások jele, hogy a megfelelő mykénéi kori elnevezések javarészt nem jelennek meg az alfabétikus írással rögzített görög szókincsben. A távolsági kereskedelmi kapcsolatok megszakadására (az ónkereskedelem megakadására) utal a bronz helyett a vas használatának elterjedése. A korszak fontos települései a mykénéi világ "perifériáján" vannak, főleg Attikában (Athén) és Euboián (Lefkandi). A változásokat az ókori hagyomány görög népcsoportok vándorlásához kötötte, pl. az ún. dór vándorláshoz. A régészetileg fontos újdonságai a kornak: pl. a vasfegyverek és -tárgyak, a hosszú ruhakapcsoló-tűk, a hamvasztásos temetkezés megjelenése azonban konkrét népcsoporthoz nem köthetők. Van a dolognak azonban egy másik oldala is: bár a mykénéi paloták pusztulása után a görög kultúra majdnem minden területen olyan szintre került, ami sem a mykénéi kultúrához, sem a 750 utáni időszakhoz nem mérhető, mégis számos teremtő és jövőbe mutató teljesítménye ismerhető fel a sötét századok görögségének. Elég kettőt említeni, a vázafestészet és az epikus költészet területét. A Kr.e. 11. sz.-ban megjelennek olyan technológai újítások (például a körző használata) a nagyméretű edények díszítésében, amelyeknek köszönhetően a korszak attikai és euboiai vázafestészete önálló művészettörténeti stílussá fejlődhetett (geometrikus művészet). Ebben a korszakban formálódtak ki a görög dialektusok is, és a sötét századokban élő szóbeli epikus költészet teremti meg az alapját a homérosi eposzoknak. A sötét századok történeti jelentősége, hogy a mykénéi világ erejét vesztése után a tökéletes újrakezdés lehetőségét adta a görög kultúrának. Irodalom: S. Deger-Jalkotzy, DNP 3 (1997) 838-843. s.v. Dunkle Jahrhunderte (1) Ritoók Zs.-Sarkadi J.-Szilágyi J.Gy., A görög kultúra aranykora, Budapest 1984, 45-55. A. Johnston, Az archaikus Görögország, Budapest 1984, 48-64. J. Chadwick, A lineáris B megfejtése, Budapest 1980. Bélyácz Katalin 2004 |
|
