Lexikon

Róma nevének eredete

Mint a legtöbb településnév, így Róma város nevének eredete is élénk vita tárgya a nyelvtörténeti kutatásokban. Földrajzi nevek esetében sokkal nyomatékosabban kell hangsúlyozni, hogy e diszciplína művelői elméleteikkel pusztán a valóságot megközelítő modelleket alkotnak, s nem örökérvényű igazságokat mondanak ki. Mindez abból a számos nyelven kívüli tényezőből fakad, mely ezen esetekben elhomályosíthatja a történeti nyelvészek tisztánlátását.

Ennek következtében a legtöbb, amit Róma város nevéről - öt komoly javaslaton kívül - elmondhatunk, hogy ma nincs olyan elmélet, amely minden szempontból kifogástalan lenne. Ami biztos, hogy első, latin nyelvű adatunk egy praenestei felirat, az ún. Cista Ficoroni, amelyen helyhatározó esetben áll: ROMAI.
Az egyik legelterjedtebb, a 19. századba visszanyúló hipotézis szerint, amely egy, az Aeneishez írott serviusi megjegyzésen alapszik, a város neve egy indoeurópai alapnyelvi 'folyni' jelentésű gyökből eredne, s eredetileg 'folyó menti település'-t jelentett volna. E javaslat azonban számos, áthidalhatatlan hangtani nehézségbe ütközik, ráadásul azzal a kevéssé védhető feltevéssel számol, hogy Róma neve nem a latin római nyelvjárásából származna, hanem egy másik település latinjából.
Szintén nagy népszerűségnek örvend az a múlt század eleji elmélet, amely egy etruszk nemzetségnévből származtatná a város nevét. Azonban ez az elmélet, eltekintve a nyilvánvaló földrajzi és időrendi problémáktól, a kölcsönzés ürügyén olyan hangtani és alaktani feltevésekkel él, melyek nem igazolhatók.
Az indogermanista G. Klingenschmitt egy általa feltételezett latin *Roma-nemzetség települését látná a városnévben, azonban ha érvelését következetesen végigvisszük, a Város nevének **Romeiinek kellett volna hangoznia.
A nemrégiben elhunyt H. Petersmann a Latiumban éldegélő görög (!) kézművesektől származtatta volna a város nevét (szintén a 'folyó menti település' jelentésben), de - számos egyéb probléma mellett - ő sem a római latin nyelv hangtörvényeivel dolgozott.
Természetesen akadt olyan kutató is, aki Romulus és Remus nevével hozta volna összefüggésbe a város nevét, ám amíg egyik eredetét sem tisztáztuk, jobb a valóságot és a mítoszt különválasztani.

Róma város nevének eredetét tehát mindmáig nem tudjuk. Módszertanilag nyilvánvalóan az a helyes megoldás, amely a latin római nyelvjárásának hangtörvényeivel dolgozik: talán majd az a napjainkban született javaslat jelenthet megoldást, mely Róma város nevének eredeti jelentéséül 'szántó'-t feltételez, mint afféle latin Szántód.

Irodalom:

E. Jung, "Les noms du Tibre et de Rome", Revue Internationale d' Onomastique 23 (1971), 189-205; 24 (1972), 33-61.
G. Klingenschmitt, "Die lateinische Nominalflexion", in: Oswald Panagl-Thomas Krisch (szerk.), Latein und Indogermanisch. Akten des Kolloquiums der Indogermanischen Gesellschaft, Salzburg, 23.-26. September, 1986, Innsbruck (IBS 64) 1992, 89-135.
W. Krogmann, "Der Name der ewigen Stadt", Wörter und Sachen 19 (1938), 115-34, 212-33.
H. Petersmann, "Die etymologische Herleitung des Namens Roma. Ein sprachlicher Beitrag zur Erforschung der Frühgeschichte Italiens", in: Andreas Haltenhoff-Fritz-Heiner Mutschler (szerk.), Hortus litterarum antiquarum. Festschrift für Hans Armin Gärtner zum 70. Geburtstag, Heidelberg 2000, 451-64.

Simon Zsolt
2005