|
Lakón vázafestészet
 | Lakón feketealakos kylix
A fénykép forrása: Masterpieces of the J. Paul Getty Museum. Antiquities, Los Angeles 1997, 33
|
Az elnevezésen a Lakónia területén kialakult és ott működő vázafestészetet és annak termékeit értjük. A korai feketealakos stílus előtt nem igazán jelentős a lakóniai vázafestészet. Kr.e. 630 körül azonban fordulat következik be. Ekkor kerül sor a feketealakos technika átvételére; ez az időpont nagyjából egybeesik az athéni feketealakos stílus megjelenésével. Jellemző a bíborvörös szín szabadabb használata. A leggyakoribb vázaforma a magas szárú csésze, kylix, amelynek a szára Kr.e. 570 után látványosan megnyúlik, de mellette elszórva más vázaformákat is megtalálunk, pl. tányérok, de utalhatnánk itt a Lovas- festő a Louvreban őrzött deinoszára is.A lakóniai vázafestészetre jellemző a szabad felületektől való irtózás (horror vacui), az alakok
faszobor-szerűek. Az átlag színvonal a korinthosi produkció színes ábrázolásai vagy az attikai narratív jelenetek mögött marad, de ikonográfiailag néha meglepően új kompozíciókat, érdekes jeleneteket produkál. Lásd például a párizsi Cabinet des Medailles-ben őrzött Archésilas csészét, vagy a Vatikánban őrzőtt Prométheust és Atlast ábrázoló kylixet. Mindkét váza az Archésilas-festő alkotása, az első a festő elnevezését adó, úgynevezett "névadó váza".
A lakón vázafestészet termékei Lakónián kívül Naukratis, Taras (Taranto) és Kyréné területén terjedtek el.
Irodalom:
J. Boardman, Early Greek Vase Painting, London, 1998.
|
|
|
