Lexikon |
Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
Erós Gör. Erós, lat. Amor, Cupido
A másik hagyományban a világ keletkezésénél, és irányításában közreműködő ősi (a legöregebb) istenség. Hésiodos szerint Gaiával (a Földdel) és Tartarosszal (Alvilággal) együtt, szülők nélkül, közvetlenül a Chaosból jött létre. Hésiodos óta a kozmológiai és filozófiai rendszerekben nagy szerepet kapott, mint a világot mozgató őserő. Az orphikus világkeletkezés-történetben az Éj és a Szél nászából származó tojásból kelt ki, és mozgásba hozta a világegyetemet. Platón a Lakoma c. dialógust Erós mibenlétének meghatározásának szentelte. A gymnasionokban különös tiszteletnek örvendett, kultusza egyébként általában csak Aphroditééval együtt fordul elő, kizárólag neki szentelt szentély ritka. Pausanias leírása szerint a boiótiai Thespiaiban egy durva, faragatlan kő képében tisztelték. A képzőművészetben az egyik leggyakrabban ábrázolt istenség. Az archaikus és klasszikus ábrázolásokon szárnyas ifjú, gyakran virággal, lanttal jelenik meg. A hellénisztikus korban válik belőle pajzán, incselkedő kisfiú, s alakja meg is sokasodik, több kicsi Erós lép a színre. Népszerűek lettek Psychével való együttes ábrázolásai. Sok megpróbáltatáson keresztül végül újra beteljesülő szerelmük történetét Apuleius meséli el Metamorphosesében. Kulin Veronika 2005 |
|