Lexikon

Az alexandriai filológusok

A görög világban Nagy Sándor uralkodásával meginduló politikai-kulturális átalakulás - összefoglaló néven a hellénizmus - folyamatába illeszkedett a Nagy Sándor által alapított Alexandriának a görögség egyik, vagy éppen a legfontosabb szellemi központjává válása. A Hellastól földrajzilag, a görög kultúra archaikus és klasszikus korszakától pedig időben egyre távolabb élő görögök számára különösen fontos volt ennek a kulturális örökségnek a megőrzése, rendszerezése, illetve értelmezése.
E munkához elsőként az alexandriai Museion, illetve annak könyvtára biztosított intézményi kereteket. A könyvtár fénykorában 500000 kötettel rendelkezett. Vezetői és egyben az alexandriai filológusok közül hármat szokás kiemelni: az ephesosi Zénodotost (Kr. e. 325-260), a byzantioni Aristophanést (257-180) és a samothrakéi Aristarchost (217-145).
Az alexandriai filológusok alapvető tevékenysége a görög irodalmi szövegek kritikai vizsgálata volt. El kellett dönteniük, hogy egy mű különböző kéziratainak gyakorta eltérő szövegváltozatai közül melyik a helyes. Előnyben részesítették a régi, ezáltal az eredetihez közelebb álló kéziratokat, illetve a kétes hitelesség jelének tekintették, ha egy részlet nem illik az adott kontextusba (aprepeia). Munkájuk során speciális jelöléseket is alkalmaztak: például ha egy verssort törlendőnek ítéltek, akkor azt egy elé írt vízszintes vonallal (obelos) jelölték meg. Ez a munka jelentette a tudományos igényű szövegkritika kezdetét. Az alexandriai filológusok (hasonlóan újkori társaikhoz) kritikai kiadásokban (diorthósis) tették közzé vizsgálódásaik eredményét. A három említett tudós mindegyike kiadta a homérosi eposzokat (Zénodotos volt például az, aki 24 énekre osztotta fel azok szövegét); Zénodotos ezenkívül Hésiodos és egyes lírikusok, byzantioni Aristophanés szintén egyes lírikusok, illetve Platón, Aristarchos pedig a komédiaszerző Aristophanés és Hérodotos műveinek kritikai kiadását készítette el.
Az irodalmi műveket ugyanakkor magyarázatokkal is el kellett látni. Zénodotos az irodalmi szövegekben használt ritka, furcsa szavakat és jelentésüket gyűjtötte össze Glóssai című munkájában; byzantioni Aristophanés a görög tragédiák cselekményének rövid összefoglalásait (hypothesis) adta ki. Aristarchos volt az első, akiről biztosan tudjuk, hogy Homéros-kommentárokat (hypomnémata) írt, s ugyanő állította össze az első kommentárt prózai szöveghez, Hérodotos történeti munkájához.
Végül, az alexandriai filológusok tevékenysége olyan szakmunkákat is létrehozott, amelyek már elszakadva az egyes szövegektől általános vagy elméleti kérdéseket tárgyaltak. Ilyen volt például Aristophanés közmondásgyűjteménye, illetve Aristarchos tanítványa, a Rhodoson dolgozó Dionysios Thrax neve alatt fennmaradt első görög nyelvtankönyv (nyelvtan - grammatiké - alatt Dionysios olyan kérdéseket is tárgyalt, melyeket ma inkább az irodalomtudomány illetékességi körébe sorolnánk).
Rendkívül szoros volt ugyanakkor a kapcsolat az alexandriai filológia és a kor költészete között is. Kallimachos (Kr.e. 310 k.- 235 k.), a korai hellénizmus egyik legjelentősebb költője alkotta meg az alexandriai könyvtár katalógusát (Pinakes címmel), mely kronologikus és tematikus rendben tárgyalta az egyes műveket, információkkal szolgálva azok szerzőjéről is. A rhodosi Apollónios (293?-230?), Zénodotos utóda a könyvtár élén az Argonautica című eposz költőként is jelentőset alkotott. Az alexandriai költészet mintaolvasója bizonyos értelemben maga is filológus: felismeri a más szövegekre tett rejtett utalásokat, érti a furcsa vagy speciális értelemben használt kifejezéseket, illetve a talányos megfogalmazásokat.
Az alexandriai filológia sokkal több volt tehát, mint a múltat pusztán konzerválni igyekvő kulturális tevékenység; önmagához sok tekintetben hasonló költészetet is életre hívott, vagyis a görög kulturális örökség módszeres felhasználásával annak folytatójává és megújítójává is vált.

Irodalom:

Ritoók Zs., Az ókortudomány fogalmának változásai. In: Havas L. - Tegyey I. (szerk.), Bevezetés az ókortudományba 1. Debrecen, 1998, 9-12.
R. Sobotta - N. Wilson, DNP 9, 838-40, s.v. Philologie / C. Alexandrinische Philologie.

Kozák Dániel
2004