| Lexikon | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Apuliai vörösalakos vázafestészet
Elsőként Lucaniában jött létre vörösalakos műhely, amelyet körülbelül egy évtizeddel később, Kr.e. 420 körül, egy Apuliában létesülő, tarentumi műhely követett. A korai apuliai darabok stílusa még közel áll az attikaihoz: kedvelik a mozgalmas jeleneteket, témáikat többnyire a görög mitológiából merítik. A többalakos vázaképekhez a nagyméretű vázaformákat részesítik előnyben (pl.: voluta-kratér). Az attikai vázafestészetből átvett formák mellett saját, helyi fejlődésű edényeket is festenek (pl.: nestoris vagy trozzella). Már a korai daraboknál is érzékelhető az a két stílusirányzat, amely határozott szétválása a Kr.e. 4. század első felében jellemzi az apuliai vázafestészetet. Az ún. egyszerű stílusra jellemző, hogy legfeljebb két-három alakos jeleneteket ábrázolnak kisméretű vázákon és a járulékos színekkel visszafogottabban bánnak. Ezzel szemben a díszített stílus képviselői a nagyméretű vázákat kedvelik, többalakos, mitológiai vagy a síri világhoz kapcsolódó jelenetekkel, amelyeken bőségesen használnak járulékos színeket. A század közepe táján a két stílus összeolvad és a kevesebb alakos, egyszerűbb vázákra is a polychrómia lesz jellemző. Ezzel a folyamattal körülbelül egyidőben a tarentumi műhely mellett az elsősorban italikus népek által lakott hátországban is megjelennek a vázakészítő műhelyek (Ruvo, Canosa). Az apuliai vörösalakos vázafestészet késői fázisában, a század harmadik negyedétől, a puszta dekoratívitás kerül előtérbe. A tömegtermelésre történő átállással a vázaképek művészi igényessége csökken. Az ábrázolások többsége megszokott, konvencionális jelenetekből áll, pl.: Erós-nőalak páros, profilban ábrázolt női fejek, köpenyes alakok. Vandlik Katalin 2004 |
|
