Lexikon

Xenophón

(Kr. e. 426 ? - 354 ?)

Az athéni Xenophón munkássága korának történelme és irodalma szempontjából egyaránt jelentős. Katonaként részese volt a korszak számos jelentős hadjáratának, életműve pedig terjedelmében és jelentőségében is kiemelkedő. Életútjának számos eseményét és műveinek kronológiáját homály fedi, pályafutásának főbb fordulópontjai azonban világosak.
Xenophón Athénban született a peloponnésosi háború első évtizedében; valószínűleg arisztokrata családban. Feltehetően a 410-es években Sókratés köréhez csatlakozott. Ez a két ifjúkori élmény - a szinte szünet nélkül zajló háború és Sókratés hatása - élete végéig elkísérte. A peloponnésosi háborúban elszenvedett athéni vereség Xenophón életére is nagy hatással volt: feltételezhető, hogy arisztokrata származásánál és életkoránál fogva a háború után Athénban rövid időre hatalomra jutó harminc zsarnok idején a rémuralom legfőbb támaszául szolgáló lovasságban szolgált. Pontos szerepe nem tisztázható, annyi azonban bizonyos, hogy a harmincak bukása ( Kr. e. 403) után nem sokkal elhagyta Athént, és Kr. e. 401-ben a Kyros perzsa trónkövetelő vezetésével II. Artaxerxés perzsa nagykirály ellen hadba vonuló görög zsoldosokhoz csatlakozott. A trónkövetelő azonban 401-ben a babylóniai Kunaxánál a nagykirállyal vívott csatában elesett, a görög zsoldosok vezéreit pedig a perzsák tőrbe csalták. Így Xenophónra várt a feladat, hogy a szárazföld belsejéből ellenséges és ismeretlen területen keresztül vezesse biztonságba a tízezer görög zsoldost. A bravúr sikerült, a zsoldosok többsége túlélte a hadjáratot.
A 390-es években Xenophón az athéniak ellen harcoló Agésilaos spártai király szolgálatába lépett. Vélhetően ez volt az oka, hogy polgártársai ezekben az években száműzték Athénból. Az évtized végén Xenophón az Olympia közelében fekvő Skillusban telepedett le, ahol visszavonultan élt: gazdálkodott és írt. 371-ben innen is távoznia kellett. Xenophón ezt követően Korinthosban telepedett le. Spárta eközben Athén szövetségese lett a Thébai ellen vívott háborúban, így Xenophón is bocsánatot nyert szülővárosától: az athéniak 367 körül eltörölték a száműzetését kimondó határozatot. Hogy ezt követően Xenophón visszatért-e szülővárosába, nem tudhatjuk. Vélhetően 354 után hunyt el.
Xenophón életművének létrejöttében két tényező játszott meghatározó szerepet: az egyik Sókratés tanítása, a másik személyes tapasztalata. A mester tanítása áll az Emlékeim Sókratésról (Apomnémoneumata) címen ránk maradt, Sókratésszal folytatott beszélgetéseket tartalmazó munka középpontjában. Ebben a művében Xenophón célja kettős: egyrészt tisztázni kívánja mesterét a vádak alól, másrészt Sókratés beszélgetésein keresztül a helyes életvitel kialakításához nyújt segítséget a polis polgárainak. Sókratés emlékének adózik Sókratés védőbeszéde (Apológia) című munkájában is. A Sókratésszal folytatott beszélgetések gyakorlati tanulságait más műveiben részletesen is kifejtette: a dialógus formájában megírt Oikonomikosban Xenophón skillusi éveinek tapasztalatait felhasználva a földműves gazdálkodáshoz kínál hasznos tanácsokat, további ismeretterjesztő munkáiban pedig személyes szakértelmére támaszkodva a lovak helyes gondozásáról (Peri hippikés), a lovasság helyes vezetéséről (Hipparkhikos), a vadászatról (Kynégetikos) és az athéni állam bevételeinek helyes kezeléséről értekezik (Poroi).
A példaszerűen helyes életet élő uralkodó eszménye áll több művének középpontjában is: Kyros nevelkedése (Kyroupaideia) című munkája egy fiktív elemekben bővelkedő királyéletrajz, ami tökéletes uralkodóként jellemzi Kyros perzsa királyt. Hasonló tartalmú a dialógus formájában megírt Hierón és az Agésialos király életéről szóló munka is. Személyes tapasztalataira épülő történeti jellegű művei közül legjelentősebb a Hellénika, ami Thukydidés művét folytatva Kr. e. 362-ig ismerteti a görög történelmet. Anabasis című művében a tízezer görög zsoldos kalandos visszavonulását írja le; A lakedaimóniak állama pedig a spártai államberendezkedés jelentős történeti forrása.

Összes művei magyarul
Németh Gy. (szerk.), Xenophón Történeti munkái, Budapest 2001.
Németh Gy. (szerk.), Xenophón Filozófiai és egyéb írásai, Budapest 2003.

Irodalom:
É. Delebecque, Essai sur la vie de Xénophon, Paris 1957.
J. Dillery, Xenophon and the history of his time, London 1995.
W.E. Higgins, Xenophon, the Athenian. The problem of the individual and the society of the polis, Albany 1977.
J. Luccioni, Lés idées politiques et sociales de Xenophon, Paris 1946.