|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Negyedik terem - 3.
Kr. e. 30-ban Egyiptom elfoglalásával lényegében befejeződött a rómaiak több mint két évszázados harca a Földközi-tenger keleti partvidékének meghódításáért, és ebben a térségben lezárult a hellénizmus korszaka. A Kr. e. 27-ben Augustussá kikiáltott Octavianus, Caesar fogadott fia vezetésével köztársaságból császársággá alakult Rómában új szerepet kapott a művészet. Létrejött egy hivatalosnak nevezhető irányzata, amelynek formái és létesítményei az uralkodó politikai és eszmei céljaihoz igazodtak, fő rendeltetésük ezeknek szolgálata és a császári család tekintélyének emelése volt. A legfontosabb művek programját a császár körében határozták meg, de a vezető hivatalnokréteg rövidesen megtanulta, hogyan kell utasítások nélkül is az udvar szándékaihoz igazodni. A legrangosabb műfaj az építészet volt, amelyet a kiállításon csak az a két mészkő pilaszterfő képvisel, amely a III. és IV. termet elválasztó közfalak tetején áll; Brescia római forumának egy Kr. u. 70-80 körüli épületéről valók, és a görög művészetben a késő-klasszikus kortól elterjedt, a római építészetben uralkodóvá vált korinthosi oszlopfőnek azt a kanonikus díszítés-formáját mutatják, amely az augustusi Rómában alakult ki (görög változatát l. az V. teremben).
 | | Tiberius császár (14-37) márvány portréja |
Az építészet mellett és részben azzal összefüggésben a hivatalos művészet fő műfaja az udvar üzenetét birodalom-szerte mindenhová rövid idő alatt eljuttató pénzérméken kívül a történeti dombormű és a portré volt, az igényesebb művek anyaga túlnyomórészt márvány, amelyet a Kr. e. 1. századtól kezdtek kitermelni és így Itáliában is könnyen hozzáférhetővé tenni a lunii (ma carrarai) bányákban. A terem bal oldali hosszú falán ennek a két műfajnak reprezentatív példái állnak. Augustus utódának, Tiberiusnak (14-37) a portréját a hivatalos művészetben ekkor uralkodó klasszicizmus és az idealizált arcvonások száraz hűvössége jellemzi; a fejére húzott toga, az áldozók viselete, jámborságát van hivatva hangsúlyozni.
A terem és az egész Antik Gyűjtemény kimagasló értéke a fal legnagyobb részét elfoglaló világhírű domborműsorozat. A gyűjtemény alapításakor, 1908-ban a múzeumba jutott, a Nápolyhoz közeli Avellinóból származó darabok mellé 2000-ben került vásárlás révén a leghosszabb, teljes lap, amely először egy 18. század elejei rajzon vált ismeretessé. Vele együtt alighanem a 16. században, a spanyol uralom kezdetén Nápolyból a dombormű-együttes további darabjai is Spanyolországba kerültek, ezek jelenleg sevillai és córdobai magángyűjteményekben vannak. A fennmaradt reliefek csak részben illenek össze, ezért sem a teljes kompozíciót nem lehet rekonstruálni, sem azt megállapítani, mennyi hiányzik ma belőle, minthogy magának a monumentális emlékműnek, amelyet díszítettek, egyelőre nincs nyoma. A reliefek előtt egy táblán bemutatott feltételes rekonstrukció alapján annyi bizonyos, hogy kiemelkedő helyet kapott a relief-sorozaton annak a tengeri csatának a megörökítése, amelyben a későbbi Augustus Kr. e. 31-ben az actiumi hegyfoknál (a mai Északnyugat-Görögországban) döntő győzelmet aratott Antonius fölött.
 | | Ünnepi menet az actiumi Apollo alakjával, római márvány dombormű töredékei Avellinóból; korai császárkor |
Az actiumi diadalnak, mint a (Rómában hivatalosan soha nem így nevezett) császárság alapító aktusának kiemelt szerepe volt, ábrázolások formájában is, az augustusi propagandában. Az uralkodó a győzelmet a később is védőisteneként tisztelt Apollo segítségének tulajdonította; az ő sziklán ülő, kezében kitharát tartó alakja, mögötte a delphii szentélyére utaló háromlábú jósszékkel, a tengeri csatára emelt tekintettel, fő alakja lehetett a kompozíciónak. A másik fő témája nyilvánvalóan egy ünnepi felvonulás volt; ennek egyik részlete az újonnan szerzett lap, rajta a négy ló által húzott kétkerekű díszkocsi, a tensa, amelynek itt templomszerűen kiképzett szekrényében az istenek jelvényeit vitték a menetben. Az ábrázolt oldalait díszítő két dombormű az Augustus forumán általa Kr. e. 2-ben fölszentelt Mars-templom körüli tér két oldalán kiemelt helyen álló szobrok ábrázolása: a hosszú oldalon Romulus alakja látható a megölt ellenséges király fegyverzetével díszített diadalmi jelvénnyel, a rövid oldalon Aeneas, aki idős apjával a vállán, fiát kézen fogva menekül el az égő Trójából, hogy rátaláljon Itália partjának arra a jóslattól jelzett pontjára, amelyen az itt hárommal szimbolizált harminc újszülött malacát védő anyaállat jelenléte jelöli meg neki a helyet, ahol Laviniumot, Róma ősét megalapítja. A két szobrot, a családját Venustól eredeztető Augustus és a Romulustól alapított Róma isteni származásának jelképeit (Aeneas Venustól, Romulus Marstól származott), máshol és más műfajokban is ábrázolták, mint a Róma mitikus múltját hirdető augustusi propaganda fő szereplőit. A relief jelenetének folytatásán (l. a rekonstrukciós rajzot) a kocsit a megszemélyesített Becsület (Honos) és Hősi Erény (Virtus) vezeti.
 | | Ünnepi menet részlete díszkocsival, római márvány dombormű; korai császárkor |
A többi fennmaradt, nem összefüggő jelenet ünnepi menet, esetleg diadalmenet résztvevőit mutatja, köztük áldozókat és zenészeket; közéjük tartozhatott a másik budapesti töredék három alakja is. A tensát ábrázoló lap újkori letisztítása során, amikor az egyik lófejet és az egyik kísérő arcát is kiegészítették, vesztett felületének eredeti finomságából, de egyébként is laposabb reliefben van kidolgozva, mint a két töredék; nyilván az emlékmű oldalát díszítette (a szokáshoz l. az V. terem szarkofágját). A falat lezáró relieftöredék állítólag szintén ehhez a relief-sorozathoz tartozott, de az anyagvizsgálat azt mutatta, hogy másfajta márványból készült; a hátán levő felirat arra vall, hogy utóbb, még az ókorban, másodlagosan felhasználták; mintája Praxitelés apjának, Képhisodotosnak, a 4. századi görög szobrászat jelentős mesterének nagyhírű szobra volt: a Béke, karján a gyermekként ábrázolt Bőséggel és gyümölcsökkel telt bőségszaruval. Az istennő a római domborművön az augustusi propagandában fő szerepet játszó Pax Augusta, az Augustus-teremtette béke megszemélyesítője lett. A klasszikus görög művészetből vett idézetek használata jellemző vonása volt a hivatalos művészetnek, amelyről az uralkodó körében döntötték el, hogy mit és hogyan hirdessen. A még felfedezésre váró emlékmű Augustus utolsó éveiben vagy nem sokkal halála után készülhetett.
 | | Hol járunk |
<<előző következő>>
Negyedik terem |
|
|
