Lexikon

Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához

Második terem - 8.


Görög márvány lányszobor;
Kr. e. 3. sz.
A terem végének márványszobrai a kisművészetek révén megismert stílusirányzatok igényesebb megfogalmazói. A tárló után a "Budapesti táncosnő" néven említett nagyhírű görög lányalak a Kr. e. 3. századból a korai hellénizmus többnézetű, zárt, centripetális komponálásmódjának iskolapéldája, a 3. tárló Tanagra-figuráinak testvére; a monumentális és a kisplasztika közti különbség itt a korszakra jellemző módon szinte csak a méretekre korlátozódik. A szobor hátsó oldala csak nagyjából van kidolgozva, tehát valamilyen hátteret kell mögé képzelni; ez egyben a főnézetet is megadja, bár a kompozíciót teljességében csak félkörben körüljárva lehet megismerni. A fej és a nyak nem illik össze, így kiegészítésük és eredeti összetartozásuk is csak feltételes; egyrészt emiatt, másrészt azért, mert a hiányzó bal váll mozdulatát csak találgatni lehet, a szobor témájának meghatározása bizonytalan. Nem kevésbé híres a következő szobor. Az ülő nőalak a klasszikus kor utolsó nagy szobrászának, Lysipposnak művészetéhez kapcsolódik (l. róla a 3. tárlónál). Az ő tanítványának, Eutychidésnek a szíriai Antiocheiában felállított, az újonnan alapított város Tychéjét (Sorsát, Szerencséjét) megszemélyesítő, Kr. e. 300 körüli monumentális szobráról készült római kori másolat, a leghívebb a széltében ismert mű számtalan ókori változata közül. A Múzsa alakjában ábrázolt istennő szobrán fejét eredetileg a városvédő istennőkre jellemző bástya-korona koszorúzta, kezében kalászt tartott, lába alatt pedig az Orontés folyó istene emelkedett ki félig a vízből. Bár a kiállított római kori másolat talapzata egy főnézetet sugall, az eredeti szobor a kora-hellénizmusra jellemző módon teljes többnézetűségre volt komponálva, és ezt a jellegét ezen a kicsinyített, de pontos másolaton is megőrizte.

Antiocheia védőistennője; Eutychidés Kr. e. 300 körüli szobrának római kori márvány másolata
A falon a három relief közül az első, a sírdomborművek Athénban megszűnt műfajának folytatója, a hellénizmus első felében virágkorát élő Rhodos szigetén készült; a labdát tartó ifjúnak és kenőcsösedénykét és kaparókanalat (strigilist) vivő szolgájának alakja stílusában is athéni hagyományt őriz. A következő, Kréta szigetéről származó, vörös kőből készült táblát madarak és girlandok bekarcolt rajza díszíti, a barázdákat mészbetéttel töltötték ki. A ritka technika, a színes anyag és a motívumok párhuzamai Délos szigetéről és Pellából, a makedón fővárosból ismeretesek, ami jellemzően mutatja művészi gondolatok szabad áramlását a hellénisztikus világban. A dóron ('ajándék') felirat esetleg, bár nem feltétlenül fogadalmi rendeltetésre utal. A rövid falon kiállított dombormű-töredék eredeti görög munka, a Kisázsiában virágzó drámai, szenvedélyes pátoszú pergamoni irány kiváló képviselője a 2. század első feléből; a szárnyas Pégasost megfékező Bellerophónt ábrázoló jeleneten a mítosz, mint máshol is ebben a korban, inkább csak jelmeze, mint igazi tárgya a mondanivalónak. A következő nőalak késő-klasszikus Athéna-szobor klasszicizáló, egynézetű római változata. A bejárattól jobbra a már említett velanidezai torzó mellett ruhás férfialak áll, lábánál szellemi foglalkozására utaló irattekercseket tartó doboz töredékével. Az egyébként közepes kivitelű római másolat érdekessége, hogy kora-hellénisztikus mintaképének egy másik, bronz másolata került elő Kréta szigetén. A teljesen fennmaradt krétai szobor a Kr. e. 1. században készült, és ifjúalakot ábrázol, a budapesti szobrot másolója érett férfi alakjává mintázta, anélkül, hogy a típus lényeges vonásait megváltoztatta volna.

Bellerophón megfékezi a Pégasost, görög márvány dombormű; Kr. e. 2. sz. eleje
A terem közepén a 3. tárlóval szemben a görög művészet bemutatását záró monumentális márványszobor egy feltevés szerint Isis Pelagia, a hajósokat védő egyiptomi istennő hajóorron álló szobrának római kori másolata, alexandriai görög műhelyben a 3. században készült eredeti nyomán. A szenvedélyes mozgalmasságú szobor Nápolyból, az egyiptomi kultuszok itáliai befogadásának egyik fő központjából származik; ezek a kultuszok elsősorban Itáliából terjedtek el széltében a Róma hatósugarába eső területeken. Restaurálásakor kitűnt, hogy a nőalak hátán két egykori szárny nyomai maradtak meg; további kutatásnak kell eldöntenie, hogy a szárnyak ókoriak voltak-e; ha igen, akármi volt a görög eredetije, a római másolat a Győzelem istennőjét ábrázolta.

A Kr. e. 2. század közepén Róma uralma alá került Görögország, Makedónia, majd rövidesen Kisázsia is; Kr. e. 30-ban, Egyiptom római provinciává tételével befejeződött a Földközi-tenger keleti medencéjének római uralom alá vonása. A meghódított területek - bennük az egykori Görögország - művészi produkcióját közvetve vagy közvetlenül a római hódítók igényei határozták meg, ezért nem mindig lehet határt vonni a késő-hellénisztikus görög és a görög mintaképeket utánzó vagy felhasználó, római megrendelők kielégítésére szánt művészet között. Ez indokolja, hogy a klasszikus, főként pedig a késő-hellénisztikus görög művek római kori másolatai vagy változatai részben a IV. teremben vannak kiállítva.

<< előző következő >>

Második terem
   
Összesen:3 db

1.Márványdombormű: Bellerophón megfékezi a Pégasost
2.Előresiető nőalak - Isis Pelagia
3.Ruháját rendezgető lány szobra (A "budapesti táncosnő")