Lexikon

Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához

Második terem - 3.

A tárló utáni bronz "Sapphó"-fej viszont a klasszikus szobrászat hamisításának mintapéldánya. A 19. század utolsó negyedében működött műhelyének arra is gondja volt, hogy készítményeit hitelesnek látszó lelőhelyeken helyezze el: a budapesti szobrot sokáig mint "Mohácsnál a Dunából előkerültet" tartották számon. A jó néhány példányból ismert sorozat csak kis részletekben különböző darabjainak mintája egy pheidiasi Aphrodité-fej volt. Pheidias irányzatának egyetlen nagyszobrászati képviselője a kiállításon a tárlótól jobbra álló töredék, ruhás mitológiai nőalak alsó fele a Parthenón-szobrok befejezésének éveiből. A Domitianus császár castelgandolfói villájából előkerült márványszobornak azonban eddig sem mesterét, sem tárgyát nem sikerült meggyőzően meghatározni; még az is vitatott, római másolat-e, vagy görög eredeti. Az utóbbi esetben templom dísze lehetett, és sok más klasszikus kori szoborhoz hasonlóan a hódító rómaiak hurcolták Itáliába. Az ő számukra készültek a Pheidias-iskola szobrainak császárkori változatai, átfogalmazásai is (l. a IV. terem 2. tárlóját).

A késő-klasszikus művészet (Kr. e. 410-330 között) hátterében a görög városállamok rendszerének felbomlása, az egymással vívott meddő harcok sorozata áll, amelyet a makedón hódítás, a görög függetlenség elbukása zárt le. A klasszikus kifejezésformák eleinte továbbéltek, csak lassanként alakultak át, olykor pedig erőltetett utánzásuk próbálta a letűnt nagy korszakot felidézni. A művészet, amely korábban a városállamok egész közösségéhez szólt, mind gyakrabban magánmegrendelésre, magánosok használatára készült, és sokszor mondanivalója is szűkebb körűvé vált. A kor válsághangulata és individualisztikus irányzata azonban addig alig próbált új utakat is feltárt a görög művészek előtt, amiről a gyűjteményben eredeti márványszobrok és római kori másolatok gazdag anyaga ad képet. A szobrászat egyik központi tárgya lett az elmúlás művészete, az érzelmeknek, a lélek szenvedélyeinek újfajta megismerését kifejező márvány síremlék-plasztika, amelyből elsősorban a szellemi kultúrában most is vezető szerepet vivő Athénban eredeti remekművek bámulatos sokasága maradt fenn. A kiállításon szereplő sorozatukat a terem bal hosszú falán egy 370 körüli oroszlánfej alakú márvány vízköpő után, amely Korinthos központjában egy forrás köré emelt épületet díszített, három síremlékről származó fej nyitja meg; kettő athéni, a középső Ciprus szigetén került elő, de stílusa rokon az athéniakéval. A két női fej kifúrt fülcimpáiban eredetileg arany fülbevaló volt.

<< előző következő >>

Második terem