|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Harmadik terem - 6.
A tárló mögött külön talapzaton van kiállítva a dauniai indigén művészet legjelentősebb archaikus műfajának képviselője: egy helyi mészkőből faragott sírtábla alsó fele. Ezeket a sztéléket a 7. század második felétől mint egy másfél évszázadon keresztül készítették a Gargano-hegytől délre-délnyugatra fekvő területen néhány műhelyben, kiemelkedő rangú halottak sírjának megjelölésére. A szigorúan geometrikus formájú, téglalap alakú, eredetileg festett sírtáblák első és hátsó lapja, továbbá mindkét keskeny oldala díszítve volt, vagy lapos reliefben, vagy - mint a budapesti példányon is - bekarcolt körvonalrajzzal. A csak mintegy fél évszázada felfedezett emlékcsoport példányai igen ritkák lelőhelyükön kívüli gyűjteményekben. Alsó szélük, amelyet a sír fölött a földbe süllyesztettek, díszítetlen; a halottat ábrázoló sztélé főoldalán az ő fegyveres vagy ruhás alakja van elvontan megjelenítve (jellegzetesek az öv alatti hosszú háromszögletű sávok), a hátsó oldalon gyakran a mitológiából vagy az egykorú életből vett jelenetek, körülöttük és a két keskeny oldalon geometrikus mintákkal. A budapesti példány a 6. század második felében készült; hátsó oldalán a párviadal-jelenet balra hosszú nyelű harci bárdot, jobbra sisakos-pajzsos, lándzsát tartó harcossal akár mitológiai, akár a mindennapi életből vett ábrázolás lehet; stílusa a helyi hagyományból, az Adria túlsó partjának és a közeli görög városoknak a művészetéből ötvöződött.
 | A pihenő Héraklés terrakotta szobra Lysippos műve nyomán;
Apulia, Kr. e. 320-250 k. |
A terem közepén három tárló helyi iskolák szerint csoportosított anyagon mutatja be a dél-itáliai görög vázadíszítés, elsősorban a vörösalakos vázafestészet történetét. Ez a produkció, az athénival ellentétben, kizárólag helyi, dél-itáliai igények kielégítésére szolgált, Itálián kívül csak az Adria túlsó oldalán volt némi érdeklődés iránta. A 7-5. században a dél-itáliai görög városok festett kerámiáját túlnyomórészt az anyaországból, főleg Korinthosból, Spártából, a keleti görög műhelyekből, majd Athénból importálták; egyelőre kevés említésre méltó helyi vázadíszítő műhely működéséről tudunk ebből az időből. A peloponnésosi háború (431-404) idején azonban Athén gazdasági erejének és tengeri hatalmának csökkenését érezve mind gyakrabban vándoroltak ki az athéni vörösalakos vázafestészet mesterei más területekre, főként a gazdag nyugati görög városokba. ők alapították az első helyi műhelyeket 430 táján a lucaniai Metapontionban és az apuliai Tarentumban. A legkorábbi vázákon még világosan látszik, hogy festőik athéni műhelyekben nevelkedtek, a század végére azonban az athéni kerámia importja szinte teljesen megszűnt, a helyi műhelyek önállósága pedig növekedett, termékeik mind kevésbé voltak összetéveszthetők az athéni vázákkal. Kezdetben az egymástól alig 20 km-nyire fekvő Metapontion és Tarentum műhelyei közt szoros művészi kapcsolat volt, de Apulia és Lucania görög vázafestészete rövidesen különvált egymástól.
 | | Hol járunk |
<< előző következő >>
Harmadik terem |
|
|
