|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Harmadik terem - 15.
 | | Terrakotta Niobida; kora-hellénisztikus stílusban készült modern munka |
A tárló mögötti falon középen Niobida közel életnagyságú terrakotta szobra áll. A hét fiára és hét lányára büszke Niobé Létó istennőt merte becsmérelni, ezért Apollón és Artemis Niobé gyermekeinek, a Niobidáknak elpusztításával állt bosszút anyjáért. Az istenek halálosztó nyilai ellen védekezésül a köpenyét fejére húzó ifjú motívuma a mítosz hellénisztikus görög szobrászati ábrázolásáról ismert. A szobor állítólag a mellette kiállított Niobida (?) fejjel együtt Capuából származik; ha valóban ókori, azt tanúsítja, hogy Campania a samnis, majd római fennhatóság alatt is őrizte egykori etruszk kultúrájának (l. a 9. tárlót) hagyományait, de ötvözte azokat a kisázsiai hellénisztikus művészet dél-itáliai közvetítéssel elterjedt formáival. Újabb, részben még befejezetlen vizsgálatok azonban arra mutatnak, hogy modern munka; ha így van, a szobor az antik-utánzásnak a 19-20. század fordulóján készült mesterműve, amelynek készítője az 1886-ban Faleriiben talált terrakotta "Apollón" szobor torzóját és a 16. században előkerült, Firenzében őrzött márvány Niobida-csoport egyik alakjának fejét vette mintaképül. Tőle balra a 4. században Itáliába törő kelták jellegzetes típusú bronzsisakjának egy példánya látható, majd közös üvegszekrényben egy 5. századi etruszk bronzsisak mellett, amelynek típusa a római korig továbbélt, a kelta sisakforma etruszk változata a 3. századból: egy termékeny kölcsönhatás példája, ugyanúgy, mint a kelta típusú csavart nyaklánc (torques) a 9. tárló nagy terrakotta női mellszobrának nyakában. A jelentősebb hatás azonban a korábbi és ellenkező irányú volt, vagyis azok az ösztönzések, amelyeket a még az Alpoktól északra élő kelták kaptak az etruszkoktól (l. a 11. tárlót), és dolgoztak fel, majd terjesztettek el Európa széles területein.
A termet bezáró rövid oldal szarkofág alakú hamvurnái a 12. tárló anyagának folytatásai. A fedelükön a halott fekvő alakját ábrázoló urnák használata a 3. század elejétől terjedt el és a 2-1. században vált tömegessé a lehanyatlott dél-etruriai központok helyébe lépő, felvirágzó északi etruszk városokban, Chiusiban, Perugiában, Volterrában és környékükön.
 | | Etruszk alabástrom hamvurna fedelén fekvő nőalakkal; Kr. e. 3. sz. vége |
A díszítetlen ládájú alabástrom példány Volterra környékén készült a 3. század második felében, a konzolon elhelyezett három agyagurna, főoldalán negatív formából sokszorosított relieffel, a 175-75 közti években Chiusiban. A reliefek stílusán a hellénisztikus kisázsiai művészet hatása érződik; a témák jelentős részét a görög mitológiából vették, máskor helyi mítoszokból, de mindig a halál győzelmes erejére, olykor a héróizmusnak a halál fölötti diadalára utaló értelmezésben, amit a jeleneteket gyakran keretező szárnyas etruszk haláldémonok is aláhúznak. A kiállított urnák egyike szárnyas Gorgó-fejet ábrázol, a középső Eteoklésnek és Polyneikésnek, Oidipus fiainak mindkettőjük halálával végződő párviadalát Théba ostrománál, a harmadik ekével harcoló hérós harcát egy pusztító démon ellen. Hasonló urnák agyagból és kőből az 1. század közepéig készültek, de a 2. század közepe után a halottnak az urna fölső szélére festett vagy vésett, jobbról balra olvasandó etruszk névfeliratát mind gyakrabban latin nyelvű helyettesítette, jelezve Etruria tervszerű romanizálásának befejeződését.
 | | Hol járunk |
<< előző következő >>
Harmadik terem |
|
|
