Lexikon

Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához

Első terem - 3.

3. tárló
Kréta minósi művészete
(Kr. e. 2100-1400 k.)

Mykénéi görög művészet
(Kr. e. 1600-1100 k.)

Az európai kultúrák történetében fordulópontot jelentett a Kréta szigetén a középső bronzkor kezdetén, 2000 táján végbement változás. Rövid idő alatt magas kultúra alakult ki a szigeten, kis birodalmak középpontjában álló palotákkal, a Földközi-tenger egész keleti térségére kiterjedő kereskedelmi kapcsolatokkal, az írás megjelenésével. Ebből a mitikus királyáról minósinak nevezett kultúrából alig valamit tud a kiállítás bemutatni. Inkább csak jelzi létezését és teljesítményeit a tárló jobb oldalán a formájáról elnevezett, hosszú életű "madárfészek"-típusú kőedény a paloták építését közvetlenül megelőző időből, továbbá edénytöredékek két csoportja. Az egyiket sötét alapon világos festéssel díszített, rendkívül finom kerámia maradványai alkotják: az 1900-1700 körül készült Kamares-áru, amely egyik lelőhelyéről, az Ida-hegy déli oldalán levő Kamares-barlangról kapta a nevét, és a peloponnésosi (dél-görögországi) Lerna vázái után a legkorábbi korongon készült kerámiája Európának; a vázák felületét díszítő kanyargó vonalú spirálisok és stilizált növénymotívumok a minósi kerámia egész története során érvényesülő hagyomány megalapozói. Alattuk a töredékek bor és olaj tárolására szolgáló, kézzel formált, olykor embermagasságú vastagfalú tárlóedények (ún. pithosok) maradványai, a paloták raktáraiban felhalmozott gazdagság tanúi. A Kamares-töredékek mellett sorakozó kis festetlen, korongon formált edények különböző szertartásoknál használt mécsesek; a kiállított példányok a Krétával szoros kapcsolatban álló Théra szigetén kerültek elő.
A 2. évezred első felében a minósi kultúra hatása uralkodott az évezred elején a Balkán-félsziget déli részén megjelenő görögök területén is. Korai, bronzkori kultúrájuk, amely legnagyobb településéről, Mykénéről kapta újkori nevét, a 16. században hirtelen fejlődésnek indult, és a 15. században Krétára is kiterjesztették hatalmukat. A késő-minósi kultúra, bár jó néhány megkülönböztető vonását megtartotta, a mykénéi kultúra részévé vált. A tárlóban töredékekkel illusztrált festett kerámiájának motívumai a Kamares-edények díszítésének folytatói. A tárló közepén látható vésett pecsétlőkövek közül csak a csillagdíszes példány készült biztosan a mykénéi uralmat megelőző időben, az állatalakos díszítésűek későbbiek.

Fekvő pár mykénéi terrakotta szobra;
Kr. e. 13-12. sz

A 14-13. században hatalma csúcsán álló mykénéi görögség urai hatalmas, gyakran erődített, bár díszítésük pompájában a krétaiaktól elmaradó palotákat emeltek, hajóik uralkodtak az Égei-tengeren, kereskedőik elvitték áruikat a szíriai-főníciai partra, Egyiptomba, nyugaton pedig Dél-Itáliába, Szicíliába, Szardíniába, sőt - nyilván közvetítők révén - eljutottak a Tiberis és a Pó torkolatvidékére is. A felfedező utakat kereskedelmi állomások, olykor települések létesítése követte. Ezeknek kultúrája szoros kapcsolatban maradt az anyaországgal, bár felismerhető önálló vonásaik alakultak ki: a mykénéi művészet helyi dialektusai. A tárló mykénéi anyaga túlnyomórészt a késői korszakból, a 14-12. századból való. A görög félszigeten készült vázák maradványai a bal oldalon szétszórt töredékek. Ezek részben a minósi kultúrából örökölt növényi motívumokat egyre elvontabbakká, konvencionálisabbakká alakító díszítésmódot szemléltetnek. A teljes edények a vésett kövektől jobbra álló csésze kivételével Cipruson kerültek elő. Egyhangú díszítésük a késő-mykénéi kerámia tömegprodukciójának átlagszínvonalát mutatja. A korongolás fejlett technikája már általánosan elterjedt, az edényeket díszítő vízszintes sávokat is korongon festették. A kiállított háromfülű vázák, az ún. ál-kiöntős kétfülű zömök kancsók, a magastalpú csészék a mykénéi fazekasok legjobban kedvelt, széltében elterjedt jellegzetes edényformái közé tartoztak. Erről tanúskodik a háromfülű vázák előtti ál-kiöntős edény, a mykénéi típus közel-keleti, egyiptomi vagy esetleg ciprusi fajánsz utánzata a mykénéi kultúra legnagyobb kiterjedésének idejéből. Kiemelt helyet kaptak a tárlóban az elsősorban az anyaország késő-mykénéi plasztikáját képviselő kis terrakotta szobrok. Az egykorú vázákhoz hasonlóan kiégetés előtt festették őket; nyilván a kerámia-műhelyekben készültek. Mintázásukra a jelképszerű formák világos tagolása és a háromdimenziós kompozíció iránti érzék a jellemző. A talán Krétán készült anya gyermekével, a trónszéken ülő és a felemelt karokkal álló istennő, valamint a középső bika-alak típusa gyakori ebben az alighanem krétai eredetű kisplasztikában, amelynek példányait tömegesen találják a 14-12. századi gazdagabb sírokban, a szentélyekben és a lakóházakban. Egyedülálló viszont a fekvő pár ábrázolása. Egymás felé forduló alakjuk szoros kapcsolatukra, esetleg szent nász jelenetére utal, de a plasztikai típusok többsége többértelmű, ezért a gyékényből fonott ágyon díszes takaró alatt fekvő két alakot élő vagy halott emberpárnak is lehet értelmezni. Mindenesetre a szobrocska a görög művészet egyik legkorábbi plasztikus csoport-kompozíciója, amelynek korai mintaképei elsősorban Mezopotámiából ismeretesek. A tárló bal szélén kiállított nagy tárlóedény a mykénéi kultúra felbomlásának végső szakaszában, a 12-11. században készült; pusztán sávokra és bizonytalan kézzel festett koncentrikus félkörökre korlátozódó díszítésének teljes harmóniája a gondosan formált váza felépítésével nemcsak egy korszak végét jelzi, hanem a folytatás útját is.

A tárló előtt a terem közepén a belépővel szembenéző agyag sírláda (larnax) a kiállítás bevezető részének lezárója. A négyszögletes, nyeregtetős forma elődei fából készültek. A Kréta szigetén a mykénéi kultúra utolsó szakaszában elterjedt agyag példányok fölső szélén és a fedél alján lyukak, illetve karikák vannak a két részt összekötő zsinór számára, a láda alján nyílás a felbomlott holttest maradványainak eltávozására. A krétai larnaxokat gyakran díszítik a Peloponnésoson szokásos temetési vagy vadász-jelenetek helyett jelentésteljes növényi vagy absztrakt motívumok. A hullámvonalak - mint más típusú minták és figurális jelenetek is - a tengerre utalnak, amelyen a halott utolsó útjára utazik. Egy ásatáson előkerült, csaknem azonos darab tanúsága alapján a kiállított példány Knóssos térségében készülhetett a 12. század táján.