| Lexikon | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához A római provinciák művészete (Kr. u. 1-4. század) Provinciáknak a szó közhasználatú jelentése szerint a rómaiak által meghódított Itálián kívüli területeket nevezik. A provinciák közigazgatási egységek voltak, a hódítások kiterjedése vagy feladása szerint változó számban, változó határokkal és tagolásban. A többé-kevésbé Rómához igazodó "hivatalos" művészet az egész birodalomban létezett, és sehol nem maradt hatás nélkül. A IV. terem szobrai azonban megmutatták, hogy egyrészt ez a római "magas" művészet, amelynek megrendelője az udvar és a vezető réteg volt, az évszázadok folyamán maga is jelentős változásokon ment át, másrészt nem semmisítette meg az italikus, elsősorban közép-itáliai művészetet folytató hagyományt, sőt a 2. századtól mind többet vett fel annak vonásaiból. A provinciákban a hatalom központjából importált művészeti formák, elemek, eszmék idegen közegbe kerültek, amelyben megismerésük és alakító hatásuk, elsősorban a kereskedelem révén, változó mértékben már a római hódítás előtt megkezdődött. A bennszülött lakosság igényeitől meghatározott, tehát nemcsak lelőhelye, hanem stílusa alapján is provinciális művészet az importált művészet mellett vagy alatt élt, és helyi hagyományainak és adottságainak megfelelően különféleképpen fogadta be, szelektálta, asszimilálta, alakította át vagy utasította el azt, amit Rómából közvetve vagy közvetlenül kapott. Ennek megfelelően a provinciális művészetek képe művészi szempontból sokféle volt; közös vonásuk elsősorban egy negatívum: megkülönböztethetőségük a klasszicizáló-archaizáló római-itáliai művészettől. Ez a különbség is sokféle lehetett, ezért nem beszélhetünk egyetlen egységes provinciális művészetről. Másfelől nem minden provinciának volt világosan elkülöníthető saját művészi kifejezésmódja, és a provinciális művészet tájegységei nem esnek szükségképpen egybe a hivatalos provincia-határokkal, hanem részben azoknál jóval nagyobb területet foglalhatnak magukba, részben egy-egy provincián belül sem mindig egységes a művészet képe, hanem egyes részei helyzetüknek vagy hagyományaiknak megfelelően jelentős különbségeket mutathatnak. A birodalom egészét tekintve azonban nagy vonásokban előrevetül bennük a kettéosztott középkori Európa képe, keleten (ide értve a Balkán-félsziget déli részét is) a kultúrájukban és írásmódjukban főként görög jellegű provinciákkal, a bizánci birodalom magvával, nyugaton (ide számítva a dunai provinciákat és Dalmatiát) a latin ABC-t használó, és inkább római kultúrájúakkal. A meghódított észak-afrikai terület is ezt a kettéosztást követi; a határ Nyugat és Kelet közt a mai Bengázitól nyugatra, a római Africa és Cyrenaica provinciát elválasztó vonal volt. (l. a térképet az átjárótól jobbra a falon.) A görög, illetve latin alfabétum uralomra jutásával természetesen nem szűnt meg a birodalom-szerte beszélt számos nyelv helyi használata. A terem a provinciák művészetéről ad képet, de ellentétben az előző termek és a később megnyitandó VI. terem anyagával, nem szisztematikus gyűjtés alapján, ennek következtében a reprezentatív teljesség igénye nélkül. Ennek fő oka - ami miatt a budapestinél lényegesen nagyobb múzeumok legtöbbje is hasonló helyzetben van - az, hogy a múzeumi gyűjtés, jóval elmaradva az ízlésnek és a tudományos érdeklődés körének 20. századi változásától, az antik művészetek anyagából szinte kizárólag a klasszikusnak tartott kultúrák minél magasabb művészi színvonalú anyagát tekintette figyelemre érdemesnek, és mire ennek a szemléletnek a merevsége lassan oldódni kezdett, a provinciákban előkerült antik tárgyak "nemzeti régiségek"-ként féltve őrzött kincseivé lettek azoknak az országoknak, amelyeknek földjében előkerültek, és éppen jellegzete darabjaik ritkán váltak megszerezhetőkké. Ennek tulajdonítható a teremben mutatkozó feltűnő aránytalanság is a görög kultúrájú területek nem-provinciálisnak tekintett és viszonylag korán múzeumba került, másfelől a többi provincia sokáig lenézéssel kezelt anyaga közt. << előző következő >> Ötödik terem |
