Lexikon

Proklos

(412 Konstantinápoly - 485 Athén)

Újplatonikus filozófus. Életéről utódja, Marinos számol be hagiografikus életrajzában. Jómódú lykiai eredetű család sarja, aki alapos grammatikai és rhétorikai tanulmányok után Athénban csatlakozott Syrianos tanítványi köréhez. Fiatalon (438) került az athéni iskola élére, amely a platóni Akadémia örökösének vallotta magát, és a pogány tudományos teológia fellegvárának számított.
Magyarázatokkal látta el Aristotelés legfontosabb műveit, a legtöbb Platón-dialógust, Plótinos Enneasait, a Káldeus jóslatokat és Eukleidés Elemeit, ezek a művek azonban nagyobbrészt elvesztek. Fennmaradt Timaios- (439), Alkibiadés-, Kratylos-, és Parmenidés-kommentárja, valamint az Állam egyes problémáihoz írott esszéi. Két nagy rendszerező munkája A teológia elemei és a Platóni teológia. Tematikus értekezései közül említést érdemel az Aristotelés mozgáselméletét tárgyaló A fizika elemei. Fennmaradt továbbá hét himnusza, amelyekben újplatonikus szellemben, de archaizáló stílusban dicsőíti a Napot, Aphroditét, Athénét, Hekatét, a múzsákat és a Káldeus jóslatok istenségeit.
Műveiben a korábbi filozófusok által felvetett problémák figyelembevételével törekszik a valóság egészét rendszerbe foglalni. A fizikai és a metafizikai valóság közös forrása az Egynek, ill. Jónak nevezett első princípium, a lét felett álló legfőbb Isten. Belőle áramlik ki időtlenül a létezők hierarchikus rendszere: előbb az érzékelésen túli valóban-létezők (az ideák, amelyek a hagyományos isteneknek felelnek meg, valamint a lelkek), majd ezekből és ezek analógiájára az időbeli, egészében mégis örök világ. Az istenvilághoz a dialektikus gondolkodás csak korlátozott mértékben tud visszavezetni, ezért van szükség imákra, áldozatokra és más szertartásos cselekményekre is (theurgia). Az érzékelhető világ ugyanis tele van isteni eredetű szimbólumokkal, amelyek ösztönzőleg hatnak a lélekre, és gondolkodással társulva felemelik az istenekhez. Ilyen szimbólumok nem csak a természet egyes elemei (elsősorban az égitestek), hanem istennevek, szertartások és szent műalkotások is.
Hatása nem csupán az újplatonizmus későbbi fejlődésében érezhető. Gondolkodása Pseudo-Dionysios Areopagita közvetítésével termékenyítőleg hatott a keresztény misztikára, szisztematikus exégetikai módszere nagy hatással volt az arab és a középkori latin kommentárirodalomra, és A teológia elemeinek egy átdolgozott változata révén (melyet tévesen Aristotelésnek tulajdonították) befolyása kiterjedt a középkori filozófiára is. Később műveinek latin fordításából sokat merített a reneszánsz Marsilio Ficino, Hegel pedig filozófiatörténetében Proklost az újplatonizmus betetőzőjének nevezte.

Irodalom:

Művei magyarul:

- A fizika elemei. Ford., bev. Geréby György, Magyar Filozófiai Szemle 41 (1997), 281-336. o.
- A teológia elemei. Proklosz, A metafizika elemei (§§ 25-39), ford. Maróth Miklós, in Pál József és mások (szerk.), Hermetika, mágia, Szeged, 1995, 131-5. o.
- Állam-kommentár, XI. esszé ("Mi a Jó?"). Ford. Buzási Gábor, in Lautner Péter (szerk.), Pogány teológia 1, Budapest, 2004, 79-121. o.
- Himnuszok, ford. Weöres Sándor (1., 3.), Ritoók Zsigmond (4.), in Szepessy Tibor (szerk.), Görög költők antológiája, Budapest, 1982, 763-765. o.

Szakirodalom:

R. T.Wallis, Az újplatonizmus, Budapest, 2002, 169-183, 200-214. o.
L. Siorvanes, Proclus: Neo-Platonic Philosophy and Science, New Haven, 1997

Proklos-bibliográfiák:

N. Scotti Muth, Proclo negli ultimi quarant'anni (1949-1992), Milano, 1993
Proklos-bibliográfiák a világhálón
Proklos-kiadások a világhálón

Buzási Gábor
2005