Lexikon

Poseidónios

(Kr. e. 135 Apameia - 51 Rhodos)

Sztoikus filozófus.
Athénban, Panaitiosnál tanult filozófiát. Kr. e. 97-ben Rhodoson iskolát alapít, ahol több római híresség, például Cicero és Pompeius is felkereste, az előbbi tanult is nála. Termékeny szerző volt, írásai azonban nem maradtak fenn, gondolatait csupán másodlagos forrásokból ismerhetjük.
Úgy tartja, minden etikai kutatást a szenvedélyek tanulmányozásával kell kezdeni. Vitatja az Első Stoának azt a tanítását, miszerint a szenvedélyek lényegében azonosak az értelmes lélek téves ítéleteivel, vélekedéseivel. ő a szenvedélyek kialakulásáért a lélek irracionális képességeit teszi felelőssé. A két elmélet közti eltérés azzal magyarázható, hogy míg a korai sztoikusok a léleknek csak értelmes funkciókat tulajdonítanak, addig Poseidónios Platón nyomán a léleknek három fő képességét határozza meg: az értelem, az indulat és a vágyakozás képességét. Az első a lélek racionális mozgásait végzi, a másik kettő pedig az irracionális mozgásokat. Poseidónios szerint a szenvedélyek természetes folyamatok, amelyeket nem kiküszöbölni kell, miként azt a korai sztoikusok vélték, hanem megismerni és korlátozni.
Természetfilozófiája szerint a mindenségben minden ok-okozati összefüggésben van egymással és az összhangot a dolgok közötti kozmikus "rokonszenv" (sympatheia) biztosítja. A létezők hierarchikus rendet alkotnak: a legalsó szinten a kövek, sziklák találhatók, majd a növények következnek, aztán az állatok, középen az ember, és a legfelső fokon az égitestek, a daimónok és az isten. Semmi sem történik ok nélkül, mindent az isteni értelem rendez el a lehető legjobban. Előszeretettel alkalmaz szigorú matematikai levezetéseket, mint például az égitestek közötti távolságok vagy a napfogyatkozás ciklusainak megállapításakor. Gyakran - így az utóbbi esetben is - a mai tudományos állásponthoz közeli eredményre jut.

Történelmi művét Polybios munkájának folytatásaként értelmezik. Az 52 könyvből álló alkotás Kr. e. 144-86 közti időszakot dolgozza fel. A töredékek szerint a hellénisztikus világ története egyértelmű hanyatlást mutat. Számos esetben ad hangot felháborodásának, hogy egyes uralkodók fényűző életet élnek, miközben népük szegénységben és nyomorban senyved.
Igen kevés logikai töredéke maradt fenn, amelyekből azonban kiderül, hogy nem osztja az általános sztoikus logika tanait: nem foglalkozott a sztoikus logika következetés- elméletével, sem a kijelentés-logikával.
Poseidónios tanításai nagy hatással voltak a Stoa harmadik, római korszakára.

FORRÁSOK:

Sztoikus etikai antológia, (szerk. Steiger Kornél), Budapest, 1983. 26-32.
I. G. Kidd Posidonius, I. The Fragments, ed. Edelstein, L., Cambridge, 1989.
Posidonius, II. The Translation of the fragments, Cambridge, 1989.
SZAKIRODALOM
A.A. Long, Hellenisztikus filozófia, Osiris, 1998., 274-280.
I. G. Kidd, Posidonius, III. The commentary, Cambridge, 1999.
K. Reinhardt, Poseidonios, München, 1921.
K. Algra et alii (ed.), Cambridge History of Hellenistic Philosophy, Cambridge, 1999.


Szoboszlai Kiss Katalin
2005