Lexikon

Médeia

A kolkhisi király, Aiétés varázserővel rendelkező lánya, az éj istennőinek avatott papnője. Egyes genealógiák szerint anyja Hekaté, testvére Kirké. Mikor Iasón és az Argonauták Kolkhisba érkeznek, hogy megszerezzék Aiétéstől az itt őrzött aranygyapjút, Médeia beleszeret Iasónba, és varázsereje segítségével hozzásegíti őt az aranygyapjúhoz.
Az aranygyapjú megszerzéséről többféle változat él: az eredetinek tartott történet szerint Iasónnak csak egy próbát kellett kiállnia: meg kellett ölnie a gyapjat őrző sárkányt, vagy teljesítenie kellett a "szántási versenyt". Később a próbák egymás után szerepelnek a történetben. Médeia, mikor először beszél Iasónnal Hekaté templomában, egy varázskenőcsöt ad neki, melynek segítségével elaltatja a veszedelmes sárkányt, így Iasón megszerzi az aranygyapjút és hazaindul, Médeia pedig vele szökik.
Apja üldözőbe veszi, de véres fortéllyal megakasztja üldözőiket: áldozatot mutat be Hekaténak, melynek során a hajóra magával vitt öccsét, Apsytrost feldarabolja és darabjait útközben szórja szét. Míg Aiétés összeszedegeti és újból összerakja a testrészeket, Médeia és az Argonauták egérutat nyernek. A gyilkosság bűnétől Kirké tisztítja majd meg a királylányt.
Iasónnal eljutnak Iólkosba, ahonnan nemsokára ismét menekülniük kell, mert bosszút állnak Peliason, Iasón gonosz nagybátyján (ő küldte a veszedelembe Iasónt, mert féltette tőle hatalmát). Médeiának olyan varázserőt tulajdonítottak, amellyel az emberek megölése, a testek feldarabolása és üstben való megfőzése révén el tudta érni, hogy azok újjászülessenek és megfiatalodjanak. Ezt a varázserőt mutatta be Pelias lányainak (feldarabolt és megfőzött egy kost, majd az üstből egy bárány ugrott elő), így a lányok kedvet kaptak hozzá, hogy kipróbálják apjukon a megifjító varázst. A varázslat azonban balul sül el, s a meggyilkolt és feldarabolt király nem kel többé életre.
Médeia és Iasón innen menekülve Korinthosba érkeznek, ahol kapcsolatuk megromlik és gyermekeiket is elveszítik. Mindezekről többféle változat ismert: egyes változatok szerint Iasón rajtakapja nejét, amint brutálisnak tűnő eljárással Héra szentélyében halhatatlanná akarja tenni gyermekeit, s ezért visszatér Iólkosba. Máshol azt olvassuk, hogy Médeiának és Iasónnak 7 fiú- és 7 leánygyermeke volt, akiket a korinthosiak öltek meg, így juttatva az anya tudomására, hogy nem örülnek az idegen, varázserejű asszony érkezésének.
Megint más változat szerint Korinthosban Iasón beleszeret Kreón király lányába, Kreusába (=Glauké), s miatta elhagyja gyermekei anyját. Médeia bosszút áll: méreggel átitatott ruhát ajándékoz az új menyasszonynak, mely tüstént elégeti viselőjét. A gyilkos ajándékot két kisfia viszi el a királylánynak, ezért a korinthosiak megkövezik őket. Euripidésnél Médeia gyilkolja meg saját gyermekeit: az elhagyott, bosszúszomjas asszony mészárolja le a fiúkat, mikor Kreón kiutasítja őt az országból. Médeia Korinthosból sárkányfogaton Athénbe repül. Itt Aigeus király felesége lesz, tőle született fia Médos, a médek névadója. Később összetűzésbe kerül férje fiával, Théseusszal. Merényletet tervez ellene, ám az meghiúsul, s végül visszatér hazájába, Kolkhisba, vagy a Boldogok szigetén Achilleus felesége lesz mindörökre.

Médeia az antik drámairodalom kedvelt nőalakja. A mítosz eredetileg csupán ravasz természetű varázslónőjének történetét a drámaírók tomboló féltékenységgel, tragikumhoz vezető szenvedélyességgel színesítették (csak Euripidés és Seneca Médeia-drámája maradt fenn).
Euripidés előtti ábrázolásain Médeia megifjító varázstudománya a hangsúlyos (kígyókkal, varázsüstjével ábrázolják). Később, Euripidés után a gyermekgyilkosság lesz személyével kapcsolatban a fő motívum, ám különös, hogy az euripidési hősnőnek nincsen visszhangja az attikai művészetben, sokkal inkább dél-itáliai vázákon, pompeii falfestményeken és római szarkofágokon jelenik meg a gyermekgyilkosság témája.
A "legsokkolóbb" ábrázolások, Kr.e 4. sz-i amphorák, dél-itáliai vázák az asszonyt gyermekgyilkosság közben ábrázolják. Az ábrázolások közös vonása, hogy Médeia alakja izoláltan, testi kontaktus nélkül jelenik meg rajtuk (kivéve néhány provinciabéli ábrázolást), mely az állandóan költöző Médeia hazátlanságát, elszigeteltségét emeli ki.

Kulin Borbála
2005