Lexikon

Kirké

Halhatatlan, jóserejű varázslónő, szülei általában Hélios napisten és Persé(is) ókeanis; így Ariadné, Médeia és a Minótauros nagynénje.
Az Odysseiában elbeszélt történet röviden a következő: Odysseus az óriás laistrygónok elől menekülve kerül Aiaié szigetére (Od. X. 135 skk.), ahol a társakat Kirké szívesen fogadja, ám varázsfőzetével disznóvá változtatja, és botjával az ólba tereli őket. Odysseus azonban kap Herméstől egy füvet (görög neve: móly), aminek köszönhetően nem fog rajta a varázslat. Kardot ránt, Kirké felismeri, és rögtön szeretőjévé tenné (a hős kiállta a próbát), de Odysseus - megint csak Hermés útmutatása szerint - előbb megesketi, hogy nem esik bántódása (egyébként szóról szóra úgy, mint Kalypsó nimfát az V. énekben). Odysseus kérésére természetesen visszaváltoztatja a társakat, majd egy éven keresztül mulatoznak. A társaknak egy év után eszükbe jut, hogy folytassák útjukat Ithakába, de Kirké előbb Teiresiashoz irányítja Odysseust, a Hadésba (Nekyia, a teljes XI. ének), és alaposan kitanítja a halottidézésről. Az Alvilágból ismét Aiaiéra hajóznak (XII. 1 skk.), útbaigazításért, ahol Kirké el is meséli leendő megpróbáltatásaikat: a szirénekről, a Bolygó Sziklákról (XII. 69-70, megemlíti az Argonautákat), Skylláról és Charybdisről, valamint Hélios teheneiről beszél. Ezután Odysseus és társai hosszas búcsúzkodás nélkül távoznak (XII. 148-152).
Az eposz egyik folytatása, a Télegoneia (ismeretlen kolophóni szerző műve) szerint Télegonos, Kirké fia nem ismeri fel apját, Odysseust, és tévedésből megöli. Ezután feleségül veszi Pénelopét, Odysseus özvegyét, Kirké pedig hozzámegy Télemachoshoz, Odysseus fiához, és mindannyian átköltöznek Aiaié szigetére, ahol boldogan élnek.
A rhodosi Apollónios Argonautika című eposzában (Kr.e. 2. század eleje) szintén feltűnik Kirké: Médeiát és Iasónt tisztítja meg vérbűnüktől (IV. 659 skk.).
Ovidiusnak az Átváltozásokban leírt mítoszvariánsában Kirké változtatta át Skyllát hatfejű, tizenkétlábú kutyaszörnnyé, féltékenységből (Met. XIII. 904 skk. jó hosszan).
Variációk Kirké utódaira:
- Agrios és Latinos (Hésiodos: Theogonia 1011-1014, vitatott hitelességű sorok);
- Rhómos, Antias és Ardeas (Xenagoras történetíró kétsoros töredéke FGrH 240 F9), rendre Róma, Antium és Ardea alapítói;
- Rhómanos, szintén Róma alapítója (Plutarchos: Párhuzamos életrajzok - Romulus II.);
- kivételesen Poseidóntól, nem pedig Odysseustól: Faunus (Nonnos: Dionysiaka XIII. 328-332).

Ábrázolásai két kivétellel az Odysseia jeleneteit illusztrálják: ezeken Kirké egyik kezében általában egy csészét tart, a másikban botját, amely biztosan nem varázspálca, hanem ösztöke (Od. X. 233-238, 290-294, 318-320), a nőalak körül pedig átváltozott, vagy éppen átváltozóban lévő férfiak. Az eposzban szereplő disznótest helyett gyakran farkas-, illetve kosfejet viselnek a szerencsétlenül járt társak; Kirké már korábban is hajtott végre átváltoztatásokat, és ezek ábrázolva szebbek, mint egy disznócsorda (Od. X. 212-213), vagy pedig egy másik mítoszvariánsról lehet szó.
Az egyik kivétel egy Kr.e. 1. századi kultuszszobor, feltehetőleg a Circeii-i templomából (a Kirké-kultuszhoz lásd Strabón: Geógraphika V. 3. 6, valamint egy latin nyelvű felirat: CIL X 6422).
A második kivétel egy Kr.e. 4. század elejéről származó dél-itáliai atticizáló vörösalakos töredék, amelyen egy nőalak egy fiatal férfinak ad át egy szkíta íjat, az alakok mellett tisztán olvasható a "Télegonos" és "Kirké"felirat. (E töredéket 50.101 leltári számmal a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye őrzi).

Irodalom:
Der Neue Pauly 2 (1997), sv. Circe
LIMC 6 (1999), sv. Kirké
Crane, Gregory: Calypso: Backgrounds and Conventions of the Odyssey, Frankfurt a. M, 1988.
Szilágyi János György: Ein wiedergefundenes Vasenfragment, in: Acta Antiqua I (1951-52), 113-118


Moldován Márton
2005