Lexikon

Dionysos

Zeus és Semelé, Kadmos thébai király lányának gyermeke. A féltékeny Héra ösztönzésére Semelé arra kérte Zeust, hadd láthassa meg igazi égi isteni alakjában. A várandós lányt erre villám sújtotta agyon, Zeus pedig kimentette testéből a magzatot, a combjába varrta, majd pár hónap múlva megszületett a gyermek. Ezután dajkák vették gondjukba egy barlangban.

Az erdőben való bolyongásain asszonyok kísérték, akik a tisztelői voltak. Mainasoknak vagy másnéven bakchánsnőknek hívták őket. Fejükön repkénykoszorút hordtak, kezükben hosszú botot tartottak, melynek tetejére fenyőtobozt tettek. Így rohantak és táncoltak zeneszóra. Menetükhöz silénosok és satyrosok is csatlakoztak, a nimfák játszótársai, patkós-lófarkas, hegyes fülű, tömpe orrú lények. A szilének közül csak kettőt ismerünk név szerint. Az egyik Silénos, akiről az egész fajta kapta a nevét, és aki Dionysos nevelője volt. A másik Marsyas, aki Apollónnal akart a muzsikában versenyre kelni. Az isten legyőzte, és vakmerőségének büntetéséül lenyúzta a bőrét.

Fennmaradt egy olyan történet is, amely szerint Héra felbujtására a titánok játék közben meglepték a gyermek Dionysost, megölték és darabokra vagdosták. A darabokat egy üstben megfőzték. Zeus azonban megbüntette a gaztett elkövetőit, villámával sújtotta őket. A gyermek tagjait Rhea istennő, vagy más változatok szerint Démétér istennő összerakta, és Dionysos újra életrekelt.

Exékias müncheni csészéjének tondójában

Ez a megújulás, valamint időnként ismétlődő felbukkanásai és eltűnései a növények életével mutatnak hasonlóságot. Jelképe is egy növény, a repkény, valamint a bort az ő ajándékának tartják, sőt, egy változat szerint feldarabolásakor megfőzött testrészei egy kivételével elégtek, és tagjainak hamujából keletkezett a szőlőtőke.
Ünnepei a mezőgazdasági év rendszerébe illeszkedtek. Athénban évente négy ünnepet ültek a tiszteletére: a "mezei dionysiák" decemberben voltak, a Lénaia a tél közepén, az Anthesteria körülbelül február-márciusban, a "nagy dionysia" pedig március-áprilisban. Egyszerre istene a termékenységnek és a halálnak. Kultuszában a misztériumvallásokra jellemző titkos és beavatási rítusok is jelen voltak, melynek során elismételték mindazt, amit az isten halálakor tett és elszenvedett.

Dionysos és Ariadné

Dionysos felesége Ariadné lett, Minós krétai király lánya. Miután a lány segített Théseusnak a Minótauros megölésében, Théseus magával vitte Athén felé induló hajóján. Ám amikor elaludt, a királyfi kitette Naxos szigetén. Itt jelent meg aztán az isten mint megmentő és vőlegény. Egybekelésük után Dionysos kocsiján felszálltak az égbe.

Dionysos a képzőművészeti ábrázolásokon általában a kísérői, satyrosok, silénosok és mainasok társaságában jelenik meg.

Gyakran látható nála repkény, lant, thyrsos (a hosszú bot fenyőtobozzal a tetején) vagy valamilyen ivóedény, leggyakrabban kantharos vagy ivókürt. A vázaképeken a dionysosi elragadtatást a heves mozdulatok, az élénk járás, a hatalmas lépések fejezik ki. Fennmaradtak az istent ábrázoló szakállas maszkok is, amelyeket faágakra akasztottak a tiszteletére.

Irodalom:

Kerényi K., Görög mitológia, Budapest 1977.
E. Homann-Wedeking, Enciclopedia dell'arte antica 3 (1960) 112-114. s.v. Dioniso
M. Eliade, Vallási hiedelmek és eszmék története 1, Budapest 1994, 310-321.

Birkás Éva
2004

Összesen:8 db

Istenmaszk

Feketealakos amphora (Fleissig-festő)

Feketealakos amphora

Feketealakos amphora (Rycroft-festő)

Tunika-töredék négyszögletes dísszel

Tunika-ujj díszített szegéllyel

Tunika ujjának szegélyei

Vörösalakos nestoris