Lexikon

Daidalos


Az "Auxerre-i asszony"
Daedalikus stílusú lányszobor
Louvre, Párizs
A név jelentése: ügyeskezű. Az athéni kézművesek mitikus ősatyja, aki Héphaistos leszármazottja és Pallas Athénétől tanulta a mesterségét. A legkorábbi ismert művészeket Daidalos tanítványainak vagy leszármazottainak tartották.
A mítosz szerint művészi féltékenységből unokaöccsét, Talost letaszította az Akropolisról, majd pedig Krétára menekült. Itt híres művek elkészítése fűződik a nevéhez. Táncteret készített Ariadné számára, fából tehenet Minós feleségének, Pasiphaé királynénak, labyrinthost épített a Minótauros számára, aki Pasiphaé királyné félig bika, félig emberi gyermeke volt. A mítosz szerint a királyné beleszeretett egy bikába, és hogy a bika iránti szenvedélyét csillapíthassa, Daidalos elkészítette neki a tehenet, amibe belebújhatott. Minós, Kréta királya ez utóbbi mű miatt vagy mert segédkezett a Minótauros megölésében azzal, hogy ő adta a Théseust megmentő fonalat Ariadnénak, az általa épített labyrinthosba záratta. Innen csak úgy tudott elmenekülni, hogy tollakból és viaszból szárnyakat készített magának és fiának, Ikarosnak. Miközben azonban az égbolton át menekültek, Ikaros túl közel repült a naphoz, megolvadt a tollakat összetartó viasz, a fiú pedig a tengerbe zuhant és meghalt. Daidalos Szicíliába menekült, és ott további műveket alkotott.
Daidalost egy, a Kr. e. 7. században kialakult szobrászati stílus feltalálójaként és mestereként is számon tartják, és róla nevezték el daedalikus stílusnak. A stílus jellemzői, hogy a szobrok felépítése az egyiptomi szobrokéhoz hasonló, ám a karok elválnak a testtől, a lábak elválnak egymástól, az alakok szeme pedig jellegzetesen tágra nyitott. A szobrászati újításokon kívül más találmányokat is tulajdonítottak Daidalosnak, pl. a fafaragás, a fűrész, a fejsze és a függőón feltalálását. Valószínűleg azonban arról van itt szó, hogy a hagyomány szívesen kapcsolja egy adott korszak összes vívmányát egy központi alakhoz.


Irodalom:

H. von Geisau, Der kleine Pauly (1969) 1360-1361. s.v. Daidalos
Kerényi K., Görög mitológia, Budapest, 1977.
Ritoók Zs.-Sarkadi J.-Szilágyi J.Gy., A görög kultúra aranykora, Budapest, 1984, 126-129.

Birkás Éva
2004
   
Összesen:1 db

1.Ifjúfej