| Lexikon | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Akhmim Akhmim városa Közép-Egyiptomban (Kairótól mintegy 500 kilométerre délre, Luxortól pedig 200 kilométerre északra), a Nílus keleti partján fekszik. Vele szemben, a folyó nyugati partján terül el Szohag, a kopt kereszténység egyik legfontosabb felső-egyiptomi központja.Akhmim a fáraókorban a 9. felső-egyiptomi nomos fővárosa volt, amelyet Ipunak, U-en-Menunak ("Min területének"), illetve Khenet-Menunak ("A Min előtt állónak") neveztek. A két utóbbi névforma a város főistenének, Minnek a nevét rejti magában, akit az ókori egyiptomiak a termékenység isteneként tiszteltek és általában múmiapólyába kötve, merev hímtaggal, magasba tartott karral, fején tollkoronával ábrázoltak. Az egyiptomi istenhitre jellemző hármasság Akhmimban is megjelent: Min feleségeként eleinte Aperet-Iszetet, gyermekeként pedig Hóruszt tisztelték, később pedig Repittel (a görög Triphisszel) és Kolanthésszel alkotott triászt. Minthogy a görögök Min istent Pannal azonosították, Akhmimot gyakran Panópolisnak, azaz "Pan városának" nevezték, emellett azonban ismert volt az egyiptomi Khenet-Menuból származó Khemmisz elnevezés is, amelyből a kopt Khmin és Smin, valamint maga az arab Akhmim név is ered. Akhmim vidéke az őskortól napjainkig folyamatosan lakott terület volt. Bár a középkori arab források még a fáraókor legjelentősebb maradványaiként tartották számon templomait, a régi város az átépítések és elbontások miatt mára szinte teljesen megsemmisült. Az eddigi (korántsem teljes) feltárások során két templomot azonosítottak: az egyik építését még az Újbirodalom idején kezdte el III. Thotmesz (majd II. Ramszesz folytatta, a görög-római korban pedig XIV. Ptolemaios, illetve Domitianus és Traianus császár építette tovább), a másik pedig teljes egészében a római korban épült Min és Triphisz tiszteletére. Az előbbi templom területén fedezték fel II. Ramszesz fáraó hitvesének, Meritamonnak 6,5 méter magas szoborkolosszusát, az ókori Egyiptom legnagyobb királyné-ábrázolását. A várostól északkeleti irányban, el-Szalamuninál egy kis, két teremből álló sziklakápolna - "Pan barlangja" - található, amelyet III. Thotmesz alakíttatott ki Min és Hathor kultusza számára. A kápolnát később Ay bővíttette ki és díszíttette, a hellénisztikus korban pedig II. Ptolemaios Philadelphos hozatta rendbe. Az Ay-féle dekoráción Teje királyné, III. Amenhotep fáraó felesége is megjelenik, aki feltehetően maga is Akhmimból származott (atyja Min papja volt), s több nagy birtoka volt ezen a területen. Akhmim környékén, el-Hawawis és el-Szalamuni kiterjedt nekropolisaiban három fő temetkezési csoport különíthető el: az első az Óbirodalom és a Középbirodalom idejéből (a 4. és a 12. dinasztia uralkodása közötti időszakból), a második az Újbirodalom (18-19. dinasztia) korából, a harmadik pedig a görög-római korból származik. Bár a sírrablók fosztogatásai el-Hawawis és el-Szalamuni sziklasírjait sem kímélték, a megmaradt leletek (köztük számos sztélé és koporsó) egyértelműen tanúskodnak a település jelentőségéről. Akhmim közelében állat-nekropolisokat is felfedeztek, amelyekben elsősorban cickányokat és sólymokat temettek el. Az akhmimi temetők másik legfontosabb leletét a textíliák - gyapjú, vászon és selyem szőttesek - alkotják, amelyek éppen e száraz, sivatagi klímának köszönhetik fennmaradásukat. A világ nagy múzeumaiban található római és kopt kori textíliák jelentős része Panópolisból származik, amelyet Strabón már a Kr.e. 1. században "a takácsok és kőfaragók ősi lakóhelyének" nevezett (Geógraphika, XVII, 40, Bp, 1977, ford. Földy József). Akhmim városa ma is a textilgyártás fontos központjai közé tartozik Egyiptomban, ahol a nagyipari termelés mellett a hagyományos technikákat és stílusokat is igyekeznek életben tartani. A szövőműhelyek a kopt korban elsősorban a kolostorok köré csoportosultak. Az első szerzetesközösségeket a Kr. u. 4. század kezdetén Pakhóm alapította Akhmim környékén, ahol a mai napig több kolostor működik, köztük a Deir el-Malak Mikhael (Szent Mihály arkangyal kolostora), a Deir el-Suhada (A mártírok kolostora), a Deir el-Adra (A Szent Szűz kolostora), a Deir Anba Bakhúm (Apa Pakhóm kolostora), a Deir Mar Girgisz (Szent György kolostora) és a Deir Anba Biszada (Apa Biszada kolostora). Endreffy Kata 2004 |
|
||||||||||
