Lexikon

Aristomenés

Aristomenés: Athéni ókomédiaíró. Munkássága a Kr. e. V. század utolsó harmadára, illetve a Kr. e. IV. elejére tehető. Kétszer ért el első helyezést a Lénaián (IG II2 2325, E5), és valószínűleg a Dionysián is büszkélkedhetett győzelemmel (IG Urb. Rom. 216, 10–14). Kr. e. 425/424-ben harmadik helyezést él a Lénaián Aristophanés Lovagok és Kratinos Satyrok című komédiái mögött (hyp. 2 Ar. Eq.). Kr. e. 398/388-ban Admétos című komédiájával szállt versenybe Aristophanés Plutos című darabjával (hyp. 3 Ar. Plut.). A Suda lexikon szerint gúnyneve "ajtókészítő" volt. Mivel más forrásból nem ismerjük ezt a megszólítását, jelentése, jelentősége bizonytalan (Suda s.v. Aristomenés, Thyrokopeitai). Szintén a Suda lexikonra hivatkozva korábban úgy vélték, hogy már az ókorban másodvonalbeli szerzőnek tekintették (vö. LSJ s.v. epideuteros). A lexikon vonatkozó kifejezését - epideuteros (második, jelentéktelen) - újabban mindenféle értékítélettől mentesen, egyszerűen időhatározóként értelmezik. Valószínűsíthetően többek között őt is bevádolták a Kr. e. 415-ös misztérium-perben. (And. 1,13) Mindössze öt komédiájának ismerjük a címét: Admétos, Boéthoi (Segédek), Goétes (Varázslók), Dionysos askétés (Az edző Dionysos), Koleophoroi (Hüvelyhordók) vagy más címen Hylophoroi (Fát hordók).

Töredékek:
KASSEL, Rudolf - AUSTIN, Colin 1991. Poetae Comici Graeci. Vol. II. Agathenor - Aristonymus. Berlin, Walter de Gruyter, 562-568.
STOREY, Ian C. ed. 2011. Fragments of Old Comedy. Vol. I. Alcaeus to Diocles. Cambridge, Mass. - London, Harvard University Press, 124-135.

Irodalom:
MEINEKE, Augustus 1839. Fragmenta comicorum graecorum. Vol. I. Historiam criticam Comicorum Graecorum continens. Berolini, G. Reimer, 210-213.
MILLIS, W. - OLSON, S. Dougles 2012. Inscriptional Records for the Dramatic Festivals. IG II2 2218-2325 and Related Texts. Leiden-Boston, Brill.

Seres Dániel
2015