Lexikon

XII táblás törvények

A tizenkét táblás törvények (latinul: lex duodecim tabularum, vagy duodecim tabulae) a római köztársaságkori jogalkotás legfontosabb törvényei. Az elnevezés onnan ered, hogy a tradíció szerint eredetileg tizenkét tölgytáblára írták fel ezeket a törvényeket. Bár nem maradtak fenn eredeti formában, de az irodalmi források alapján rekonstruálni lehet a törvények szövegét, illetve tartalmát. A források arra utalnak, hogy Kr.e. 450 körül keletkezhettek: archaikus nyelven íródtak. A későbbi időkben előszeretettel idéztek a táblákból.
A római hagyomány szerint a tizenkét táblás törvények megoldást jelentettek a patríciusok és a plebejusok közötti konfliktusok mérséklésére. Korábban, mikor még nem írták le a törvényeket, sokkal inkább egyfajta misztikus, a papságra tartozó dolognak tartották a jogalkotást. A tizenkét táblás törvények lejegyzése után a ius először vált a jogi rendelkezés alkotórészévé, és így lett ténylegesen törvénnyé. Ezért is volt fontosabb a plebejusok számára a törvények írásban való rögzítése.
Egy tíz férfiből álló bizottság (decemviri) kapott megbízást a tizenkét táblás törvények összeállítására. Valószínűleg nem csak megalkotói voltak a törvénynek, hanem a lex státuszába is ők emelték a törvényeket.
Nagy a valószínűsége annak, hogy a görög törvénykezési minta jócskán befolyásolta a törvények megalkotását. Livius szerint (3.31.8) a megbízottak még Athénba is elutaztak azért, hogy Solón törvényeit tanulmányozzák. Annyiban viszont alapvetően különbözött a görög és a római törvénykezés, hogy míg Görögországban a nép kezében volt az igazságszolgáltatás, addig Rómában ez megmaradt a magistratusok privilégiumaként.
A törvények nyelve nagyon tömör. Lefordításukhoz sokhelyütt ki kell egészíteni a szöveget, ugyanis nem mindig egyértelmű, hogy pontosan hogy is kell értelmezni a szöveget. Jó példa erre az első tábla első mondata: "Si in ius vocat, ito”, vagyis „Ha (valaki) a törvény elé idéz (másvalakit), (a törvény elé idézett) menjen oda." Ismert olyan rendelkezés is, hogy a panaszos köteles volt járművet biztosítani az alperes számára, ha az alperes beteg volt, hogy az válaszolni tudjon az idézésre, illetve még az adósok megláncolásáról is törvénykeztek. Azt is lejegyezték, hogy mennyi legyen a lánc súlya, és hogy mikor használhattak lábbilincset. Emellett megszabták például azt is, hogy a tárgyalások csak napnyugtáig tarthattak.
Ugyanakkor ezek a törvények nem minden jogi problémára nyújtottak átfogó segítséget a keletkezésük idején. A jogtudósok ennek ellenére mégis úgy gondolták, hogy a tizenkét táblás törvények a római törvénykezés legfontosabb alapelemei voltak.

A tizenkét táblás törvények tartalma:

I. tábla: A tárgyalást megelőző eljárások. A felperes és az alperes kötelezettségei.
II. tábla: Jogszabályok bizonyítékokkal, súlyos betegséggel kapcsolatban, illetve bizonyos ügyekre vonatkozó pénzügyi szabályok a bíróságon.
III. tábla: Az adósokra és a hitelezőkre vonatkozó jogszabályok.
IV. tábla: Az apa jogai.
V. tábla: Az örökösödés és a gyámság jogszabályai.
VI. tábla: A tulajdonjogra vonatkozó jogszabályok.
VII. tábla: Az ingatlanokkal kapcsolatos jogszabályok.
VIII. tábla: A mágiával, állatokkal és növényekkel kapcsolatos jogszabályok. A csonttöréssel végződő balesetek kártérítésére vonatkozó jogszabályok. A tolvajokkal kapcsolatos jogszabályok.
IX. tábla: Közjog.
X. tábla: A temetkezéssel kapcsolatos jogszabályok.
XI. tábla: A plebejusok és a patríciusok közötti házasság tiltása és egyéb kiegészítő jogszabályok.
XII. tábla: Kiegészítő jogszabályok a rabszolgákkal, az állatáldozatokkal kapcsolatban. Egyéb kiegészítő jogszabályok.

Felhasznált irodalom:
G. Schiemann, DNP 11 (2001) 1200-1202, s.v. Tabulae duodecim.
Duodecim tabularum leges in: The Latin Library
Lex XII tabularum (angol fordítás)


Zaja Krisztina
a PTE Klasszika-Filológia Tanszékének hallgatója
2012