|
Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához
Harmadik terem - 14.
12. tárló
Etruszk művészet
(Kr. e. 4-2. század)
Az 5-4. század fordulója körül az etruszkok helyzete Itáliában alapvetően megváltozott. Az 5. század utolsó harmadában a samnis népek megszállták campaniai központjaikat; a kelták, akikkel régóta békés kereskedelmet folytattak, a 4. század elején Északról tömegesen vándoroltak be Itáliába, és uralmuk alá vonták a Pótól Anconáig terjedő területet, elvágva az Alpok felé vezető útjaikat. A fő ellenség azonban Róma lett; nagyhatalommá válásához az első lépés Veii bevétele volt 396-ban. Ezután az etruszkok többsége számára viszonylag nyugodt évtizedekben központjaik új virágkorukat élték, de a latin népek leverése után itáliai egyeduralomra törő rómaiak ellen későn szövetkeztek a gallokkal és samnisokkal; ez a szövetség 295-ben döntő vereséget szenvedett, és Róma a következő negyedszázadban békésen vagy erővel az etruszkokat is a "szövetségesek" sorába kényszerítette, majd Kr. e. 89-ben a római polgárjog kiterjesztésével véget vetett önálló létezésüknek (l. a 9. tárlónál).
 | | Etruszk vörösalakos oinochoé, nőalak Eróssal; Kr. e. 400-380 k. |
Az etruszk művészetben az 5. század végén kezdődő reneszánsznak jellemzője volt egyfelől a görögökkel való, az előző fél századon át erősen korlátozott kapcsolatok feléledése és a görög klasszikus kifejezésformák olykor megkésett, de mindig termékeny befogadása, másfelől az igyekezet a korábbi korszakok helyi hagyományainak folytatására vagy felújítására. A két tendencia nem vált el szigorúan egymástól. A tárló közepén álló terrakotta fogadalmi férfifejen, amely esetleg Latiumban készült, archaizáló vonások keverednek a pheidiasi stílus elemeivel (l. a maszkot a II. terem 1. tárlójának falán). Nem kevésbé érdekes ebből a szempontból a kiemelt talapzaton álló jobb oldali faliszk ifjútorzó: mintázása görög klasszikus előképeket követ, de csípőre tett jobb keze a két előrenyúló újjal a görög plasztikától idegen, Etruriában viszont a 6. századig visszakövethető motívum. Az 5. század utolsó negyedében fogadták be az etruszk műhelyek évszázados késéssel a vörösalakos vázadíszítő technikát is. Első jelentős műhelye a bronzművességet az 5. század folyamán megszakítatlanul magas színvonalon folytató Vulciban volt. Itt találták a tárló elején kiállított, a 4. század első negyedében készült kancsót, amelynek különlegessége a díszítésére alkalmazott négyféle technika. Testén a nász-jelenet, a középen ülő menyasszony felé kezében galambot tartva röpülő Eróssal, mögötte alabastront tartó szolgálóval, technikájában éppúgy, mint stílusában az athéni vörösalakos vázafestészetet utánozza (l. a repülő Eróst a II. terem 2. tárlójának jobb szélén álló kis kratéron). A jelenet fölött és a vállon két sorban bélyegzővel préselt növénydísz van fekete alapon: ez az 5. században feltűnt díszítésmód túlélte a figurális vázafestészetet, és görög minták nyomán nemcsak Itáliában vált széltében és tartósan népszerűvé főként feketemázas edények díszítésére (l. a tárló végén a késői kis csészét), hanem többek közt a púnok is átvették (l. az 1. tárlót). A vulcii kancsó díszítésének két további technikája az edény vállán levő babérág ál-vörösalakos festése, nyakán pedig a hálóminta négyszögeiben különleges módon négy fedőszín váltakozása. A másik két vörösalakos váza közül a kacsa alakú edény, egyik oldalán női fejjel, a másikon szárnyas repülő istennő-alakkal - ha valóban antik - Chiusiban készült; a kancsó másik oldalán egy caerei műhelyből való talpas tál, belsejében női fejjel, a 4. század végi etruszk kerámia tömegprodukciójának jó kivitelű darabja.
 | Nőt elragadó férfi faliszk terrakotta oromcsoportból;
Kr. e. 350-280 k. |
A vörösalakos technika befogadása jellemző módon nem szorította ki az Etruriában kedvelt ál-vörösalakos díszítésmódot (l. az előző tárló hydriáját); ennek két bemutatott példája közül az egyik egy kancsó az Etruriában a század vége felé és talán még azon is túl rendkívül népszerű sorozatból, amelyet a legtöbb darabját díszítő formátlan sziluett-figuráról Fantom-csoportnak neveznek (mellette egy azonos formájú feketemázas kancsó áll), a másik a II. terem 1. tárlójából ismert, bagollyal és olajágakkal, Athén jelképeivel díszített skyphosnak egy évszázaddal későbbi utánzata az etruszkoknak kedves technikával, faliszk műhelyből. Az Athénhoz fűződő szoros kapcsolatot, amit a vörösalakos kancsó is tanúsít, a 4-3. században mindinkább háttérbe szorította a hellénizmus elterjedése Itáliában, elsősorban Magna Graecia közvetítésével. Ez - a római hódítással együtt - közelebb hozta egymáshoz Itália kultúráit, és megkönnyítette bekapcsolódásukat a Görögországban és a keleti Mediterráneumban uralkodóvá váló hellénisztikus koinéba (l. a II. terem 3. tárlójánál). A sokfelől érkező ösztönzések etruszk befogadásának számos példája van a kiállított tárgyakon. A jobb oldali emelvény szélén álló, női fejjel díszített lékythos a paestumi eredetű Pagenstecher-lékythos etruszk változata (l. a 6. tárlót). Az előtte álló említett vörösalakos tál női feje a hálós főkötővel campaniai kapcsolatra mutat. A bronz tükröknek a fal felőli oldalon fekvő két példánya közül a bal oldali rajzát keretező növénydísz apuliai eredetű, a mellette levő töredékes példányon Hercules és a nemeai oroszlán rajzának kompozíciója közép-itáliai közvetítéssel másfél századdal korábbi szicíliai és magna graeciai pénzek ábrázolását utánozza. A tárló végén fekvő férfifej a hellénizmus főleg Kisázsiában honos "pergamoni" stílusának feldolgozása az etruszk terrakotta plasztikában. A mellette látható kis terrakotta maszk az athéni újkomédia egyik típus-álarcának, az öreg hetéráénak ábrázolása tarquiniai sírból; hasonló színész-maszkok tömegesen kerülnek elő Tarquinián kívül más etruszk városok, valamint Dél-Itália és főleg Szicília (Lipari) sírjaiból, alighanem mint a Dionysos-vallás jelképei. A tárló közepén látható, Chiusiban talált arany halotti koszorú görög és italióta előképek (l. a II. terem 4. tárlóját) etruszk átfogalmazása. A görög mitológia első etruszk ábrázolásai a 7. században jelentek meg, majd a hellénizmusban a korábbinál jóval szélesebb körben hódították meg formától és műfajtól függetlenül az etruszk művészet képvilágát. Ezt mutatja a tárló hátsó hosszú oldalán kiállított antefix fején oroszlánbőrt viselő nőalakja, talán Omphalé ábrázolása; biztosan görög mitológiai jelenet a két kiemelt terrakotta szobor közül a bal oldali épületdíszítő csoport leányrablás-ábrázolása és Hercules oroszlán-harca az említett tükrön. Mindez távolról sem jelenti a helyi hagyományok megszakadását vagy a helyi kezdeményezések elapadását. A kiállított kisbronz áldozók az itáliai fogadalmi szobroknak a 9. tárlóból ismert produkciójához kapcsolódnak; típusaik Etrurián kívül is messze elterjedtek. A bronz tükrök homorú hátlapjának bekarcolt rajzzal való díszítése a 6. század újításokban gazdag második felében (l. a kandelábert) jelent meg Etruriában; a görögök is innen vették át, de megmaradt jellegzetesen etruszk műfajnak. A hátlapok rajzai az etruszk mitológia leggazdagabb forrásai közé tartoznak; a Hercules-tükör melletti példányon az említett apuliai keretező motívumok közt mosdótál bal oldalán Turan, a szerelem-istennő, Aphrodité etruszk megfelelője jelenik meg hattyúval, jobbra egy feliratos ábrázolása alapján Lasa-nak nevezhető szárnyas kísérője, ugyanaz, aki a vörösalakos kacsa-edény oldalán látható, és aki egymagában tölti ki az emelvény előtti két tükör egyikének, egy késői chiusii példánynak a hátlapját.
 | | Etruszk bronztükör hátlapja, Turan istennő és kísérője; Kr. e. 350-300 k. (rajz) |
A latiumi Praeneste (ma Palestrina) műhelyeiben készült a legtöbb darabja a többnyire gazdag bekarcolt rajzú kerek bronz kozmetikai dobozoknak (cistáknak), amelyeknek egy három oroszlánalakkal díszített mancson álló etruszk változata, fedelén párduc formájú fogóval a tükrök mellett látható. A vörösalakos figurális vázafestés Magna Graeciához hasonlóan Etruriában is megszűnt a 3. század elején. A helyébe lépő új díszítésmódokhoz (l. a II. terem 3. tárlóját és itt az 5. tárlót), amilyen a már említett bélyegzett díszítés a tárló végén a kis feketemázas tálkán, egy új, pontosabban újra felfedezett is járult Etruriában: az ezüstöt utánzó bevonású relief- vagy plasztikus kerámia. Ezt mutatja be a tárló végén a női fej alakú, funkcióját vesztett füstölő és mellette a nőalakban végződő tű, talán illatszer-cseppentő, mindkettő a faliszk női sírok jellegzetes lelettárgya. Ez arra is figyelmeztet, hogy a faliszkoknak a 4. század elejétől 241-ig, amikor a rómaiak fő központjuk, Falerii (ma Civita Castellana) elhagyására kényszerítették őket, vezető szerepük volt az etruszk művészet számos műfajában; ezt tanúsította a baglyos skyphos, és faliszk műhelyből került ki a mitológiai leányrablást ábrázoló terrakotta csoport is. A tárló végén kiállított női fej alakú bronz illatszeres edény arcvonásai a hellénisztikus koiné etruszk dialektusát mutatják be, a Lasa-tükörhöz és a feketemázas tálkához hasonlóan már a romanizáció korából. A fej-edény mögött álló modern bronz utánzata, éppúgy, mint a tárló fal felőli hosszú oldalán egy ismert etruszk szobrot másoló nagyméretű bronz áldozó figura és a Lasa-tükör melletti modern bronztükör, lapján a szarvasokon lovagló Artemisnek egy amerikai múzeumban őrzött eredetit másoló rajzával, az etruszk művészi formák népszerűségét mutatják az elmúlt két században.
 | | Hol járunk |
<< előző következő >>
Harmadik terem |
|
|
