Lexikon

Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához

Ötödik terem - 3.

1. tárló
A Római Birodalom keleti provinciáinak művészete
(Kr. u. 1 -4. század)

Gorgófő alakú ezüstdombormű Kisázsiából; 1-2. sz.

Görögország és Kisázsia császárkori márványszobrászatának képét a tárlóban látható kisplasztika néhány finom darabja teszi teljesebbé. Középen egy gyermekfej a vadász-szarkofággal egykorú athéni stílusú szarkofágról a halhatatlanságot jelképező, síremlékeken gyakran ábrázolt Négy Évszak egyikének, a kalászkoszorús Nyárnak megszemélyesítéséhez tartozott. Ugyancsak athéni munka, csak még az 1. századból, a kis gyermekfej, jobbra a Kisázsiából származó Gorgó- és bacchánsnő-fejes ezüstdomborműtől. Mellette a miniatűr férfifej áttetsző helyi márványból Paros szigetén készült a 2. században, a Smyrnától, a mai Izmirtől keletre, Adalában talált Athéna-fejecske pedig egykor Hekler Antal gyűjteményében volt. Ankara közelében került elő az ezüstreliefek mögött álló finom kidolgozású Asklépios-torzó; típusának klasszikus kori előképeire a II. terem nagy velanidezai férfitorzója utal.

Márvány Athéna-fejecske Kisázaiából; 1-2. sz.

Kisázsia, a római Asia provincia művészetének széles skáláját mutatják be a kiállított terrakotta szobrok (l. még a nagy Aphrodité-figurát a IV. terem 2. tárlójában). A bal oldali női fej római portrészobrok típusának utánzata. A nagy Aphrodité-szobor talapzatán hátul Diodóros mester szignatúrájával, a II. terem 3. tárlójában kiállított myrinai terrakották művészetének folytatója a Kr. u. 1. században; előtte a kis Venus, lábánál hydriával, Praxitelés nagyhatású Knidosi Aphroditéjára visszamenő hellénisztikus szobor utánzata (l. még a IV. terem 2. tárlóját), hátul a mesterjegy rövidítésével. Elöl középen a kisázsiai eredetű, de Rómában is rendkívül népszerűvé vált Priapos, a termékenységet pártoló és a kerteket védő, Dionysos és Aphrodité körében egyaránt otthonos isten szokásos herma alakú szobra áll. A tárló bal szélén ferde lapon kiállított szoborminta-pár pozitív forma volt, amelyből a népi komédiajátszás egy elterjedt groteszk típusát megjelenítő figurális edényt állítottak össze; a készítés fázisait szemléltetik a forma-pár mögött a róluk vett modern negatív formák, fölöttük pedig az ezekből nyert és összeállított ugyancsak modern edény. A rokon darabok a 2-3. században virágzó kisázsiai műhelyek egyikében készültek, de a típusokat a kiállítottakhoz hasonló formák importja révén rövidesen észak-afrikai műhelyek is átvették; csak az agyag színe szól amellett, hogy a múzeum példánya Kisázsiából származik.

Diodóros terrakotta Aphrodité-szobra Kisázsiából;
1. sz. első fele

A nem kevésbé kétarcú másik keleti provincia, Syria hellénisztikus hagyományokat folytató művészetét a tárló többi darabja mutatja be, elsősorban a pódiumon kiemelt három férfifejjel. Mindhárom Baalbekből, az Augustus-korban alapított római településről származik; a középső férfifejet vonásai a 2. század harmadik negyedének római férfiportréihoz kapcsolják, a repkénykoszorús Dionysos-fej 2. századi dekoratív munka, az ifjúportré a pódium előtt álló, rendkívül ritka módon portrészerű vonásokkal kidolgozott terrakotta férfifejjel együtt a 3. század közepére vezet. A terrakotta szobor származási helye bizonytalan, kétségtelenül syriai azonban a tárló közepén látható két terrakotta: a csörgő ölelkező gyermek-pár alakjában és a hátán nyeregben két tárlóamphorát (l. a III. teremben a pún tárló mögött kiállított példányt) cipelő teve. Syria évezredek óta a Mediterráneumot a Közel- és Távol-Kelettel összekötő tengeri és szárazföldi utak találkozási pontja volt. A császárkori provincia is csak egyik arcával fordult nyugat felé, a másikat, amely inkább keletre nézett, a VI. teremben kiállítandó palmyrai szobrok mutatják be.

Terrakotta plasztikus edény pozitív öntőformái mímus-színész fejével, Kisázsia; 2-3. sz.

A tárló jobb oldalán összegyűjtött üvegedények viszont arra figyelmeztetnek, hogy a provinciák művészete minden helyi sajátosságán túl egyben a 4. század végéig egyetlen központilag szervezett és irányított organizmusnak, a Római Birodalomnak a művészete volt, amely úthálózata, kereskedőinek és katonaságának mozgása révén legalábbis egy alacsonyabb szinten bizonyos fokig egységes kultúrát teremtett: a mindennapos használatra szánt kézműves-termékek egy-egy kiemelkedő készítési központjukból a birodalom egész területén mindenhova eljutottak. Ezek közé tartoztak az üvegedények is (l. a IV. terem 1. és 3. tárlójához írottakat).

Terrakotta férfiportré;
3. sz. közepe

A kiállított darabok egy része, mint az illatszerek számára készült ún. iker-balsamariumok és a kék-zöld fonaldíszítéses csészék és palackok túlnyomórészt syriai műhelyekben készültek a 3-4. században és részben még később is. De nemcsak Syriában jelennek meg ezek mellett a helyi típusok mellett más eredetű darabok, hanem a syriai típusok is eljutottak messze nyugati területre, Pannoniától Germaniáig, mégpedig nemcsak a tárgyak, hanem a mesterek és műhelyek szabad vándorlása révén is. Különleges problémát jelent az üvegedényektől balra látható kis üvegportré; a Hekler gyűjteményéből származó fej Lucius Verust, Marcus Aurelius fogadott testvérét ábrázolja, akivel annak haláláig (169) megosztotta uralmát. A fej három részes negatív formából készült, és rendkívül éles vonalú kidolgozása miatt miniatűr bronzportré másolata lehet. Akár ókori, akár - mint okkal felteszik - újkori munka, mindenképpen híven őrizte meg egy elveszett császár-ábrázolás vonásait. A tárló bal hátsó sarkában kiállított, Ciprusról származó kancsó műfajáról a 2. tárló anyaga ad bővebb felvilágosítást.