Lexikon

Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához

Első terem - 7.

7. tárló
Keleti görög archaikus művészet
(Kr. e. 7. század eleje-5. század eleje)

A görög-lakta kisázsiai partvidék és a közeli szigetek művészete fő vonásaiban jól megkülönböztethető az Égeikum és Görögország centrumaiétól. Ebben része volt annak is, hogy a keleti kultúrák hatása közelebbről érintette a keleti görögséget, mint az anyaországot; ehhez járultak még a folyamatos kölcsönös kapcsolatok a szomszédos anatóliai népek (phrygek, lydiaiak, káriaiak, lykiaiak) kultúrájával. A tárló jobb szélén a nagyméretű, 7. századi kratér rozetta- és bástyamintával tanúsítja, hogy a geometrikus díszítésmód itt tovább virágzott, mint az előző tárlókban bemutatott görög központokban. Olyan szintet azonban, mint Athénban vagy Korinthosban, itt soha nem ért el a vázafestészet.
Milétosi kancsó Ciprusról;
Kr. e. 625-600 k.
Egyéni hangját a 7. század közepén találta meg az ún. Vadkecske-stílus kialakulásával. Ennek jellegzetes képviselője a tárló bal szélén látható, Cipruson talált oinochoé, amely a stílus központjában, Milétosban készült. Díszítésének összehasonlítása az ugyancsak orientalizáló korinthosi vázákéval jól mutatja a keleti görög vázafestészet jellemző vonásait. A hajlékony formák, az összhatás változatossága és színessége inkább a szemhez, mint a lélekhez szól. Az egy irányba lépő, egyhangúan ismétlődő kőszáli kecskék tagolatlan sorban veszik körül az edénytestet; ezek éppúgy, mint a lótuszvirágok és a teret zsúfolásig kitöltő ornamentális motívumok keleti eredetűek, akárcsak a korinthosi frízek legtöbb motívuma, de itt együttesük inkább szőnyegszerű hatást kelt (ezért némi joggal keresik forrásukat elveszett keleti textileken), Korinthosban viszont tagolásuk szerves kapcsolatban van a váza formájával. Eltérő a két stílus a kivitel technikájában is: a keleti görög vázákon a bekarcolást körvonalrajz vagy vékony vonal helyettesíti. A hamar konvencionálissá és üressé vált Vadkecske-stílust, amelynek késői szakaszát mutatja be a csak ornamentális díszítésű tál, Milétosban a 6. század közepe előtt az egyik rhodosi lelőhelyéről elnevezett Fikellura-stílus váltotta fel; új díszítő motívumai közül a jellemző holdsarló is megtalálható az oinochoé mellett kiállított, ugyancsak Ciprusban előkerült 550 körüli amphorán, a század végéig élő stílus kedvenc vázaformáján. Milétos (és az itt nem képviselt Klazomenai) mellett nagy hagyományú központja volt a keleti görög vázadíszítésnek Chios szigetén; itt készült a hátul középen kiállított késői, díszítetlen, de a legjellegzetesebb helyi vázaformát a 6. század harmadik negyedében is híven megőrző magastalpú csésze. Egyszerű sávos díszítésű vázákat, mint az oinochoé alatti gyűrű-testű illatszeres edények, még sokáig készítettek a keleti görög műhelyekben, és elárasztották velük legfőbb kolonizációs és export területüket, a Fekete-tenger nyugati és északi partvidékét. A korai kolonizáció fontos emléke a jobb oldalt elöl kiállított, első pillantásra jelentéktelen töredék a rhodosi műhelyekben még a geometrikus kor végén kialakult és a 7. században távoli vidékekre is eljutott madaras díszítésű csészék egyikéről; a töredék a legkorábbi ismert dél-oroszországi görög településen, a Dnyeper torkolatánál fekvő, a szárazföldtől csak az ókor végén elvált Berezan szigetén került elő annak legrégebbi, 650 utáni görög anyagában.
Keleti görög griff-fej
bronz üstről;
Kr. e. 700-670 k.
A keleti görög műhelyek említett vázái ritkán jutottak el nyugatra, görög vagy itáliai területre (bár a Vadkecske-stílus meghonosítására történt egy elszigetelt kísérlet az etruszk Vulciban), volt azonban egy itt kialakult vázaforma, az ún. ión kylix, amelynek a 7. század utolsó harmadától az 5. század elejéig számos, túlnyomórészt díszítetlen változata készült több keleti görög műhelyben. Ezek széltében elterjedtek a Mediterráneumban, és mind görög, mind különösen itáliai műhelyekben nagy számban utánozták őket; egy Itáliában készült példányuk áll a tárlóban elöl a madaras-csésze töredéke mellett.
A keleti görögségnek nem kis szerepe volt a keleti kultúrák közvetítésében Görögország és Itália felé. Ennek jelentős korai tanúja a falra erősített, bronzból öntött, talán Samos szigetén készült griff-fej a 7. század első harmadából; nagyméretű bronz üst peremét díszítette, amelynek keletről jött típusa rendkívül népszerű lett mind a görög földön, mind Itáliában, és helyi műhelyekben nagy számban utánozták. Alighanem Rhodos szigetén megtelepült főníciai mesterek műhelyeiben kezdték a színes üvegpasztából és fajánszból készült egyiptomi kenőcsös edénykék utánzását. Az utóbbiak példája a középen elöl látható sündisznó alakú aryballos; a színes üvegpaszta edényeket, görög formákat is felhasználva, az üvegfúvás feltalálásáig többfelé készítették, kiállított archaikus típusaik is sokáig tovább éltek (l. a II. terem 2. és 4. tárlóját). A chiosi csésze mellett az eredetére utaló névvel lydionnak nevezett edényforma márványozott festésű példánya áll; görög műhelyben készült, de a típus etruszk változatai sem ritkák.
A keleti görög művészet nagy korszaka a 6. század volt, és a 499-494-es ión felkelést követő perzsa uralommal végződött. Igazán jelentős teljesítményei az építészetben és a szobrászatban voltak. Építészeti emlékei közül nem egynek a maradványai a helyszínen, Ephesosban, Milétosban, Samos szigetén csodálhatók, szobrászatáról a kiállításon elsősorban a tárló előtti, már bemutatott ifjútorzó ad képet, és a tárlóban kiállított terrakotta szobrok gazdag sorozatának nem egy darabja is az egykorú nagyszobrászat olcsó, igénytelen kivitelű, de szellemében hű utánzata. Ilyen főként az álló nőalak (koré) keleti görög típusát illusztráló figurális edény, a lány kezében madárral, mint olykor a márványszobrokon is (modern utánzata a jobb oldalt látható bronz nőalak), és ugyancsak ilyen a női
Keleti görög agyagedény térdelő Silénos alakjában;
Kr. e. 550-530 k.
mellkép alakú edény vagy az ülő férfialak. Az utóbbi és a szirén-váza a század vége felé készült, a többi alakos edény a század közepe táján. Ezeket a finoman formált keleti görög plasztikus illatszer-tartókat tömegesen szállították Észak és Nyugat felé: a madaras nőalakot Délos szigetén, az oroszlánfejet a dél-itáliai Tarentumban találták. A keleti görög műhelyekben kialakult egyéb terrakotta típusokat is sokfelé kedvelték és helyben utánozták. A 13. tárló anyagának tanúsága szerint különösen nagy és hosszan tartó hatásuk volt a tárlóban bemutatottakhoz hasonló fogadalmi rendeltetésű, szentélyekben felfüggeszthető istennő-mellképeknek (protoméknak).
A jobb szélen kiállított vésett féldrágakövek (gemmák) a keleti görögséget a görög szárazfölddel összekötő égei-tengeri szigetek művészetének nem a 3. tárlóban bemutatott mykénéi glyptikához kapcsolódó, hanem a fent említettekhez hasonlóan a 7. században keleti hatásra felvirágzó jellegzetes műfajával ismertetnek meg. Mindhárom darab a Kykládokon készült a 7. század második felében és a 6. század elején; rendkívül ritka a halfarkú szárnyas ló motívuma.


Hol járunk
<< előző következő >>

Első terem
   
Összesen:12 db

következő 10>>
1.Geometrikus festésű borvegyítő edény (kratér)
2.Festett boroskancsó (oinochoé)
3.Ún. Fikellura-amphora
4.Vékonyfalú csésze
5.Rhodosi madaras csésze töredéke
6.Bronzüst fogója: griff-fej
7.Sündisznó alakú plasztikus edény
8.Lydion
9.Trónon ülő férfialak
10.Térdelő Silénost ábrázoló plasztikus edény