Lexikon

Szilágyi János György: Antik Gyűjtemény. Vezető az Antik Gyűjtemény állandó kiállításához

Első terem - 2.

2. tárló
Prae-görög művészet a Földközi-tenger keleti térségében
(5500-2000 k.)

A tárló, mintegy előszóként, a görögök megjelenését megelőző idők művészetéről ad némi képet az Égei-tengeri szigetek és a szomszédos kultúrák maradványai alapján. A legkorábbiak az 1958-ban felfedezett anatóliai lelőhely, Çatal Hüyük későbbi, a nyugati halom alatt jórészt még feltáratlan településének helyén talált újkőkori (neolitikus) töredékek vastag falú, vonalmintás edényekről a 6. évezred második feléből. A dél-európai területek fejlődése ekkor alig volt lassúbb, mint a Közel-Keleté. Így a thesszáliai, északkelet-görögországi Diminiről elnevezett kultúrának az újkőkor középső szakaszában készült kiállított edény-töredékei, a jellegzetes festett meanderszerű és spirális motívumokkal új kronológiai számítások alapján valószínűleg az 5. évezred második felére keltezhetők, az edénytöredékek mögött látható ugyancsak újkőkori agyagszobrok pedig az évezred első felére. A kézzel formált figurák Belgrád melletti Vinèáról elnevezett északkelet-balkáni kultúra későbbi szakaszának emlékei; az oltáron ülő nőalak, a kereszt alakú idol, az oltár, főként pedig a két női fej és az ölében gyermeket tartó ülő istennő töredéke kis faluközösségekben élő készítőiknek földközeli, vaskos formákhoz vonzódó ízlésére vall. A szobrok kultikus rendeltetésűek lehettek, sírleletben nem kerültek elő.

Márvány nőalak a Kykládokról;
2500-2100 k.

Jó egy évezreddel későbbiek a tárló többi részét elfoglaló kora-bronzkori márványszobrok. Középen az Anatólia (a mai Törökország) délnyugati részén elterjedt, formájukról hegedűidoloknak nevezett, többnyire sírokban, gyakran gyermek-sírokban talált, nagyjából a 3. évezred második-harmadik negyedében készült figurák láthatók, a későbbieken a lábak jelzésével; tőlük balra az ún. szigeti idolok a Kykládok márványbányákban gazdag szigeteinek (főként Paros, Naxos, Keros) szórványos helyi előzmények nyomán az anatóliai szobrok művészetétől aligha függetlenül, de azoknál valamivel később, hirtelen felvirágzó, finom formájú edények készítését is magába foglaló márványművességét annak legmagasabb művészi szintjén mutatják be. Leggyakoribb típusuk a mellén keresztbe tett kezű, kinyújtott lábfeje alapján fekvőként elképzelt nőalak. A szobrok túlnyomórészt sírokban, a halott mellé fektetve kerültek elő; nem valószínű, hogy eredetileg is mindegyiket erre szánták, de biztosan kultikus szerepük volt. Sík felületekből építkező kidolgozásuk elsősorban a tiszta elemi formákat hangsúlyozza, inkább jelképez, mint ábrázol. Ebben, éppúgy mint kétdimenziós mintázásukban, a hegedű-idolokhoz hasonlóan élesen szembenállnak az újkőkori agyagidolok művészetével. A tárló két kisebb szigeti idolja más-más stílusban a kanonikus típust képviseli. A ritka, nagyméretű példány a gyűjtemény kiemelkedő darabja; a bronzkori márványidolokról többnyire eltűnt egykori festés ezúttal megmaradt nyomai megőrizték rajta a fejdísz és a jobb szem formáját. Mindhárom példány a szigeti idolok folytatás nélkül maradt virágkorában, 2500-2100 táján készült, mint az alighanem szintén a Kykládokról származó lapos kő csésze is.