Lexikon

Szigorú stílus


A berlini istennő
A fénykép forrása: G. Pugliese Caratelli (szerk.), I Greci in Occidente (1996) 395
A Kr.e. 480-tól nagyjából 450-ig tartó korszak meghatározó stílusirányzata a görög művészetben, amely átmenetet képez az archaikus és az érett klasszikus kor művészete között. Az elnevezés onnan származik, hogy az archaikus szobrokon általában megfigyelhető mosoly ebben a korszakban eltűnik az ábrázolt személyek arcáról, és egyfajta komolyságnak adja át a helyét. A festészet és a szobrászat terén is meghatározó jelentőségű alkotások születtek ebben az időszakban, amelyek közül azonban nagyon sok elveszett, és csak ókori leírások vagy római kori másolatok alapján alkothatunk róluk fogalmat. Előbbire a thasosi Polygnótos festményei (ld. Pausanias I 15 és X 25-31), utóbbira Kritios és Nésiotés híres Zsarnokölői vagy Myrón diszkoszvetője és Athéna-Marsyas csoportja lehet példa. Eredetiben megmaradtak viszont, és a korszak kiemelkedő alkotásainak tekinthetők az olympiai Zeus-templom szobordíszei.

Szilágyi J. Gy.: A "szigorú sílus", in: Ritoók Zs. - Sarkady J. - Szilágyi J. Gy.: A görög kultúra aranykora, Bp. 1984, 295-338.
M. Robertson: A History of Greek Art, Cambridge, 1975, 240-291
B. S. Ridgway: The Severe Style in Greek Sculpture, Princeton, 1970
C. G. Boulter (ed.): Greek art. Archaic into classical, Leiden, 1985.


Patay-Horváth András
2006