Lexikon

Görög gyarmatosítás

A Kr.e. 9.-8. században Hellásban bekövetkező nagy népességnövekedés elkerülhetetlenné tette a népességfölösleg exportját. A hagyományosan nagy görög gyarmatosításnak nevezett folyamat során a görögök belakták nemcsak az Égei-szigetvilágot, hanem tulajdonképpen a Földközi-tenger egész medencéjét is.
A 8. század közepétől a 6. század végéig tartó gyarmatosítást két hullámra szokás osztani. A kb. 750-től kb. 625-ig tartó első hullámban főleg nyugati (Dél-Itália, Szicília, Adria) és északkeleti (thrák tengerpart, Dardanellák, Fekete-tenger) irányban történt jelentős kirajzás, míg a kb. 625-től kb. 510-ig tartó második hullám gyarmatosai nyugaton Galliáig és az Ibér-félszigetig, délen Észak-Afrikáig, keleten Dél-Anatóliág és Szíriáig jutottak.
A gyarmatosításban számtalan polis vett részt, ám néhányan közülük kiemelkednek az alapított gyarmatvárosok számát illetően: Chalkis, Korinthos, Megara, Milétos és Phókaia esetében egyenként legalább 8 gyarmatvárost név szerint is ismerünk. Feltűnő azonban, hogy olyan nagy területű, politikailag igen nagy súlyú polisok, mint Athén, Spárta és Thébai nem, vagy alig alapítottak gyarmatokat. Ennek oka abban keresendő, hogy ezek a polisok sikeresen exportálták népességfeleslegüket a szárazföld belseje felé Attikában, Boiótiában, és a Peloponnésoson.
A gyarmatalapításoknak három típusát különböztetjük meg: az emporiont, az apoikiát és a kléruchiát.
Emporionnak nevezzük a más államok területén létrehozott kereskedelmi telepeket, amelyek sosem függetlenek az őket alapító polistól vagy polisoktól - lakóik métropolisuk (anyavárosuk) polgárainak vallják magukat. Ebből kifolyólag az emporionoknak nincs önálló politikai berendezkedésük, következésképpen nem polisok. Előfordult, hogy egy emporiont több polis együtt hozott létre, ilyen például a Nílus deltájában fekvő Naukratis.
Az apoikia (tkp. távoli lakóhely) valóban gyarmatváros, és az őt alapító métropolistól előbb-utóbb függetlenné válik, ám kapcsolatuk többnyire szoros marad. (Tudunk azonban olyan esetről is, amikor a métropolis és az apoikia kapcsolata ellenségeskedésbe fordul, mint 660 körül Korinthos és Kerkyra esetében.) A phókisi alapítású Massalia (mai Marseille) polgárai nem phókisiaknak, hanem massaliaiaknak vallják magukat. Az apoikiák alapításának motivációja igen eltérő lehetett. A nagyszámú gyarmatvárost alapító métropolisok (pl. Milétosnak 36 gyarmatvárosát ismerjük) esetében mindenképpen közrejátszott a népességfölösleg kihelyezésének szükségessége. Az észak-afrikai Kyréné alapítását (630 k.) akut vízhiány előzte meg Thérán, ezért fordulhatott elő, hogy a gyarmatalapítással megbízott csapatot nyílzápor fogadta, amikor dolguk végezetlenül megpróbáltak visszatérni Théra szigetére. Más esetekben stratégiai szempontok motiválták a gyarmatok alapítását: a Szicília és az Itáliai-félsziget közti keskeny Messinai-szoros két partján alapítják a chalkisiak Zanklét és Rhégiont, hogy ellenőrizhessék a szoros kereskedelmi forgalmát.
A kléruchia a népesség kihelyezésének egyedi, athéni módja a 6-5. században. A meghódított területek földjeit nincstelen athéni polgárok kapják birtokul, akik kléruchosként olyan jövedelemhez jutnak, amelyből már felfegyverezhetik magukat, és így az athéni hoplita-hadsereg részeivé válhatnak - és mindez az államnak egy fillérjébe sem kerül.
A gyarmatosítás elsődleges következménye a látótér kitágulása volt - a Földközi-tenger a görögök beltengerévé változott. A görög gyarmatosok (és általuk a métropolisok polgárai is) vagy nem hellén feleségük miatt, vagy kereskedelmi kapcsolataikon keresztül, vagy egyszerűen az idegen kultúrák (etruszkok, egyiptomiak, föníciaiak, stb.) közelsége által jelentősen gazdagították iparművészeti és tudományos ismereteiket, és ennek eredménye többek közt az orientalizáló hatás megjelenése a vázafestészetben vagy az elefántcsont-megmunkálás elterjedése. Másrészről az idegen kultúrákkal való találkozás nagyban hozzájárult az egyre erősödő pánhellén tudat kialakulásához.
A Kr.e. 5. században lényegében megszűnik a gyarmatalapítás, és csak Nagy Sándor korában indul meg újra, egészen más körülmények között.

Irodalom:

Antonetti, C. (ed.): Il dinamismo della colonizzazione greca. Nápoly 1997.
Boardman, J.: The Greeks Overseas. London 1999.
Hegyi D. - Kertész I. - Németh Gy. - Sarkady J.: Görög történelem. Budapest 1996.
Johnston, A.: Az archaikus Görögország. Budapest 1984.
Németh, Gy.: A polisok világa. Budapest 1999.

Bajnok Dániel
2005