Lexikon

Az Odysseia magyar fordításai és átdolgozásai

A magyar Homéros-fordítások történetében három csoportot különíthetünk el:
az első csoportot az iskolai használatra készült prózafordítások alkotják, amelyeknek fő szempontja az eredeti szöveghez való hűség - sokszor a magyarosság kárára. 1864 és 1888 között jelent meg Télfy Iván fordítása több kis füzetben, azután 1891-ben a közoktatás számára írta meg Gyomlay Gyula szemelvényes prózafordítását.
A második csoportot a népies-magyaros strófában vagy versben lefordított és átdolgozott művek alkotják: 1780-ban jelent meg Dugonics András Ulyssesnek, ama hires és nevezetes görög királynak csudálatos történetei című Odysseia-átdolgozása ún. Gyöngyösi-strófában. Az 1880-as években többen is fordítottak különböző részleteket az eposzból: Szász Károly, Csengeri János, Boros Gábor, Radó Antal és Kutrucz Rezső. 1886-ban jelent meg Seress Imre Hári János Odisszeája című eposzparódiája. Baksay Sándor is dolgozott egy Odysseia-fordításon, de halála miatt csak a IX. ének 330. soráig jutott el. 1909-ben jelent meg Vértesy Jenő teljes fordítása rímtelen alexandrinusokban, azután hosszú, majd ötvenévnyi munka után adta közre Csengeri János 1937-ben a maga teljes fordítását páros rímes alexandrinusokban. A mai napig a legutolsó teljes fordítás 1959-ben jelent meg páros rímű tizenkettesekben Mészöly Gedeon tollából. Ennél a csoportnál a szerzők szeme előtt a magyar irodalom kiemelkedő epikus költőinek példája lebegett a fordítás formájának kiválasztásakor. Ez a példa Dugonics számára Gyöngyösi István költészete volt, a XIX. század második felétől pedig Arany János epikája.
A harmadik csoportba a hexameteres fordítások tartoznak, amelyeknél a fordítóknak a legfőbb feladatot az eposz eredeti formájának megtartása jelentette a szöveghűség és a magyarosság kritériumainak figyelembevétele mellett. Molnár János 1760-as Régi jeles épületek című művében két sort fordított le az eposzból hexameterben (I. 346-347), majd némi szünet után az 1830-40-es években két teljes fordítás is született főképp Vörösmarty Zalán futása című eposzának hatására. Az egyik Simony Imre munkája, akinek műve mind a mai napig nem jelent meg nyomtatásban, a másik Szabó Istváné, amely a maga korában igen nagy népszerűségnek örvendett. A gimnáziumi oktatás számára készült Kempf (Kemenes) József szemelvényes fordítása 1893-ban, majd ezt átdolgozva és kiegészítve jelentette meg teljes fordítását 1905-ben. Devecseri Gábor hexameteres fordítása 1947-ben jelent meg először, majd bizonyos változtatások után, az Iliasszal együtt 1957-ben az a szövegváltozat, amely azóta is a legismertebb magyar Homéros-fordítás, s amely a világ legjobb Homéros-fordításai között is megállja a helyét.


Irodalom:

Devecseri Gábor, Kalauz Homéroszhoz, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp, 1970.
Ponori Thewrewk Emil, Homeros Iliasa I-VI. ének, I. kötet, Bp, 1906. V-LXXI.
Baksay Sándor összegyűjtött irodalmi dolgozatai, I-II. kötet, Bp. 1917.
Vértesy Jenő, Homeros Odysseiája, Bp, 1909.
Csengery János, Homeros Odysseia, Bp, 1937.
Homérosz, Íliász, Odüsszeia, Homéroszi költemények, ford. Devecseri Gábor, Bp, 1960.
Mészöly Gedeon, Ulisszes azaz Homérosz Odisszeája magyarul, Bp, 1959.


Tamás Erzsébet
2005