Lexikon

Az Apa Apolló kolostor Bawitban

Bawit neve elsősorban a kairói Kopt múzeumban és a Louvre-ban őrzött jellegzetes freskók, mészkő- és fafaragványok gazdag gyűjteménye miatt ismert, e tárgyak származási helyéről, régészeti, építészeti sajátságairól jóval kevesebbet hallani. Maga az Apa Apolló kolostor romjai Közép-Egyiptomban, Hermupolis Magnától (al-Ashmunayn) délre, Dayrut városától 13 kilométerre, Bawit falutól 2 kilométerre nyugatra található a sivatagban.
A feliratokból világosan kitűnik, hogy Szent Apollónak ajánlották a helyet, valószínűleg neki tulajdonítható a kolostor alapítása is. A 4. sz. végén élt szerzetes, Apa Apolló számos forrásból ismert (Historia Monachorum is Aegypto, Tammai Pál életrajza, Phib életrajza), Titkois kolostorának vezetője volt, és öregkorában alapíthatta a remeteközpontot Bawitban.
A lelőhelyet a műkereskedelembe került tárgyak alapján fedezték fel a 19. végén. 1901 és 1904 között J. Clédat, E. Chassinat és C. Palanque, 1913-ban pedig J. Maspero végzett itt ásatásokat, melyek azonban messze nem voltak szabályos régészeti feltárások, gyakorlatilag csak a látható épületek megtisztításából, szondázásból, illetve a faragványok és falfestmények egy részének eltávolításából álltak. Ezekről a kutatásokról csak részleges publikációk születtek, még azt sem tudni, hogy pontosan mekkora területen dolgoztak. Nem születtek régészeti adatokkal (stratigráfia, kerámia, stb) alátámasztott datálások sem. Az első in situ kronológiai adat egy feliratban a 8. sz. elejéről való, és a híres falfestmények is - melyek nagy része a 7.-8. századra datálható - bizonyosan a kolostor számára készültek. Nem bizonyítható viszont, hogy a Bawit dombján kiásott legkorábbi épületek eredetileg is Apa Apolló kolostorának készültek-e.
Az ún. déli templom építési és újraépítési fázisait (melyeket az ásatók nem dokumentáltak) utólag, a régi fotók alapján is azonosítani lehet. Ezeket különböző falazási technikák jellemzik, továbbá a korábbi részek eredeti épületfaragványokat tartalmaznak, míg a későbbiek dekorációja heterogén, néhol újrahasznosított és nem odaillő. A korábbi (ma már 5. századra datált) épületrészek funkciója kérdéses, nem feltétlenül voltak templomépület részei. Az átépítési fázis, melynek eredménye már bizonyosan templomként működött, legkorábban a 6. sz. végére, vagy a 7. századra tehető. Ez utóbbi követi a bazilikális térkiképzést, keleti tájolású, három hajós, fülkés apszissal rendelkezik és bejáratokkal a déli illetve északi oldalon. A belső és külső falakat kőbe és fába faragott dekoráció és festett frízek borították geometrikus, növényi motívumokkal és figurális ábrázolásokkal.
Az északi templomról még kevesebbet tudni: az ásatók csak annyit jegyeztek fel, hogy délinél egyszerűbb formával, kereszt keresztmetszetű pillérekkel és egy fa ikonosztázissal rendelkezett. Alaprajzát és felépítését három kiadatlan fotó alapján lehet rekonstruálni. Megfigyelhető egy korábbi, az arab hódítás előtti építési fázis, de a régi épület templommá alakítása csak a 8. századra tehető.
A területen elszórtan számos kisebb épület található, változatos alaprajzokkal és különböző méretekben. Ezeket egy fal vette körül, mely már csak az északnyugati oldalon követhető nyomon. Több ilyen épület szabálytalan együttesbe rendeződött. Feliratokból tudjuk, hogy néhányuk lakóház volt. Ezeket eleinte halotti kápolnának tartották, de Maspero kimutatta, hogy csak lakóépületek lehettek. Valószínű, hogy a kolostor eredetileg nem pakhómi típusúnak épült, inkább a környező remeteségek közös központja volt. Abban különbözött a hasonló létesítményektől, hogy itt a remeték nem hetente, hanem - a Historia Monachorum tanúsága szerint - naponta gyűltek össze az Eucharistiához, és a közös étkezéshez.
A festett dekorációban több stílusréteg is megkülönböztethető, a tematika pedig nagy változatosságot mutat - gyakorlatilag a keresztény ikonográfia nagy részét lefedi. Krisztus, Szűz Mária, angyalok, próféták, szentek és szerzetesek ábrázolása mellett növényi, állati és geometrikus motívumokat alkalmazó, gyakran keresztény szimbolizmussal rendelkező dekorációs programmal találkozhatunk. A Bawitból származó festmények egyik híres példája az a kairói Kopt Múzeumban őrzött apszisfreskó, mely a trónoló Krisztust ábrázolja a négy apokaliptikus teremtmény társaságában, illetve Szűz Máriát az apostolokkal és két szenttel az oldalán. A festett fatáblák jellegzetes darabja Apa Ménát a Megváltó társaságában ábrázoló ikon (Párizs, Louvre).

Irodalom:

P. du Bourget, 'Bawit, Paitings' A. S. Atiya, (szerk.), The Coptic Encyclopedia II. New York, 1991, 367-372.
R. G. Coquin - M. Martin, 'Bawit, History' A. S. Atiya (szerk.), The Coptic Encyclopedia II. New York, 1991, 362-363
O. Meinardus, Two Thousand Years of Coptic Christianity, Cairo, 1999.
M. Rassart-Debergh, 'Arte e archeologia copte: principali testimonianze', in: A. Camplani (szerk.), L'Egitto cristiano. Aspetti e problemi in eta tardo-antica, Roma, 1997, 293-318.
H. G. Severin, 'Bawit, Archaeology, Architecture, and Sculpture', A. S. Atiya (szerk.), The Coptic Encyclopedia II. New York, 1991, 363-367.

Egedi Barbara
2005