Lexikon

Attis

Phryg-lyd istenség, ritkán szerepel önálló alakként, a róla szóló történetek egyik központi motívuma Kybelé istennővel való kapcsolata, akinek egyszer papja, máskor gyermeke vagy szeretője. Képzőművészeti alkotásokon általában nőies vonású ifjúként ábrázolják, phryg sapkával és nadrágban.
A születéséről, életéről és haláláról szóló számtalan mítoszvariációt két csoportba lehet sorolni. A phryg történetek közös motívuma Attis öncsonkítása. Ezen elbeszélések szerint (Paus. VII. 17. 9-12; Arn. adv. gent. V. 11-14) mikor az istenek a kétnemű, vad Agdistist megfosztották férfiasságától, amelyből földre hullva mandulafa nőtt, a fa termését Nana, Sangarios folyamisten lánya keblébe rejtette, megfogant és Attist szülte. Agdistis beleszeretett a szép ifjúba, és őrületet bocsátott rá, éppen akkor, amikor Attis az esküvőjére készült. őrületében Attis kasztrálta magát és meghalt, Agdistis pedig bánatában azt kérte Zeustól, ne porladjon el teljes egészében az ifjú teste. A mítosz szerint Attis körme és haja azóta nő tovább. Más variációk szerint Agdistis Kybelé gyermeke vagy maga az istennő, akit tiszteltek ezen a néven is. Ovidius elbeszélésében (Fast. 4, 223-44) Kybelé beleszeretett a szép Attisba, papjává tette, örökös hűséget és szüzességet kért tőle. Amikor ezt Attis megszegte a Sagaris folyó nimfájával, az istennő bosszúból őrületet bocsátott rá, amelynek hatása alatt a fiú megcsonkította magát. A lyd történetek szerint, amelyekre Hérodotos (I. 34-43) elbeszélése is épül, Atys Kroisos király fia volt, aki egy vadkanvadászaton Adrastos dárdájától halt meg. Pausanias is említést tesz egy születésétől eunuch ifjúról, Attisról, a Nagy Anyaistennő tisztelőjéről, akit egy Zeus által küldött vadkan ölt meg.
Attis kultusza nem annyira Görögországban, mint inkább Rómában volt népszerű. Noha Kybelét Magna Mater néven már Kr. e. 204-ben felvették a római pantheonba, Attis hivatalosan csak Claudius császár idején nyerte el helyét az istennő mellett, akit népszerűségben hamarosan felül is múlt. Tavaszi ünnepén (március 15-26.) lármás zenebonával vonultak fel a résztvevők, többek között a Gallus-papok, akik évről-évre jelképes vagy valós öncsonkítással ismételték meg Attis tettét. A kultusz elemeit és a szertartások részleteit Attis mítoszából merítették, aki a termékenységet adó Nagy Istenanya mellett meghaló és újra feltámadó istenségként a természet körforgását, őszi-téli pusztulását, majd tavaszi újjászületését szimbolizálta.

Irodalom:

M. J. Vermaseren, Cybele and Attis. The Myth and the Cult, London 1977.
B.-M. Näsström, The Abhorrence of Love. Studies in Rituals and Mystic Aspects in Catullus' Poem of Attis, Stockholm-Uppsala 1989.
J. G. Frazer, Az Aranyág, Budapest 1994, 226-231.

Szeles Judit
2005

Összesen:1 db

Agyagszobrocska: syrinxet tartó Attis