Lexikon

Parmenidés

(szül. Kr. e. 544/1 vagy 515/10 körül)
Eleai görög filozófus. Születési és halálozási dátuma bizonytalan. Az ókori hagyomány szerint arisztokrata származású volt, Xenophanés illetve a pythagoreus Ameinias tanítványa, és törvényeket alkotott Elea számára.

Feltehetően egyetlen műve egy töredékesen ránk maradt hexameteres tanköltemény, mely három részre tagolódott. A teljes egészében megőrződött Előhang (Prooimion) egy ifjú misztikus utazásának leírását tartalmazza a Nappal és az Éjjel kapuján túlra egy megnevezetlen istennőhöz, aki elbeszéli neki "mind a jólkerekített Igazság (Alétheia) rendületlen szívét,/mind a halandók Vélekedéseit (Doxa), amelyekben nincs igaz bizonyosság" (DK 28 B 1.29-30). Ennek megfelelően a tanköltemény további részeit szokás szerint az Alétheiát és a Doxát tartalmazó egységekre tagolják. Az Alétheia rész az addigi filozófiai hagyománytól lényegesen eltérő metafizikai tanításokat ad elő, míg a Doxa egy ión típusú (ám attól szintén eltérő) kozmológiát tartalmaz.
Parmenidés metafizikájának elsőrendű kérdése, hogy mi lehet racionális kutatás tárgya. Középponti tétele, hogy csak az ismerhető meg, ami létezik (a létige ún. egzisztenciális olvasatán alapuló értelmezésben), vagy aminek a jellemzése nem tartalmaz tagadást, negációt (a létige ún. kopulatív olvasatán alapuló értelmezésben) (DK 28 B 2). Ezután szigorúan egy monista metafizika mellett érvel: a létező (eon) egy, keletkezetlen és pusztulhatatlan, oszthatatlan, mozdulatlan és teljes (DK 28 B 8). Ennek megfelelően elítéli "a mit sem tudó halandókat", akik a létező és nemlétező radikális elválasztottságát nem ismerik fel (DK 28 B 6), illetve akik hisznek az ellentétek létezésében általában (DK 28 B 8.53-59).
A Doxa részben dualista természetfilozófiát fejt ki, amely kozmogóniát, kozmológiát és fiziológiát foglal magában (DK 28 B 9 - B 20) Kozmológiája a Fény és az Éj principiumainak keveredésén alapul. A Parmenidés-értelmezés egyik legvitatottabb kérdése, hogy a filozófus itt ellenfelei tanítását vagy saját természetfilozófiáját mutatja be, vagy esetleg egy olyan kozmológiát, amely szerinte az érzéki létezést a lehető legkövetkezetesebben, ám végső valóságalap nélkül írja le. Az ókori hagyomány számos kozmológiai felfedezést tulajdonít Parmenidésnek (a Föld gömbalakúsága, héliocentrizmus, a Holdnak nincs saját fénye stb.).
Parmenidés filozófiája meghatározó módon hatott a görög filozófia történetének további alakulására. Tanítványai, Zénón és Melissos, ha talán vitatkoztak is tanításával, az ő nyomán fejlesztették mesteri fokra az általánostól az egyedi felé haladó, ún. a priori deduktív érvelést. A természetfilozófia későbbi képviselői, Empedoklés, Anaxagoras és az atomisták bizonyos mértékig Parmenidés egyes metafizikai belátásait vették alapul, amikor több létezőt megengedő, pluralista kozmogóniáikat kidolgozták. Hatott a legnagyobb szofisták, Prótagoras és Gorgias ismeretelméleti és lételméleti tanításaira is. Platón minden preszókratikus filozófus közül a legnagyobb elismeréssel illeti, miközben lételméletének a nem-létezőre vonatkozó alaptételét megkísérli felszámolni (A szofista). A mozgás lehetetlensége melletti érvei még Aristotelés számára is fontos kihívást jelentettek. Az