Lexikon

Egyiptom római szemmel

Az egyiptomi kultúra már jóval azelőtt nagy hatást fejtett ki a rómaiakra, hogy Egyiptom római provinciává vált. A csodálatos egyiptomi műemlékek, valamint az egyiptomiak feltételezett bölcsessége mellett a rómaiak érdeklődését az egyiptomi istenek és a vallás keltette fel leginkább. Egy olyan vallás, amely Osiris történetén keresztül a halál utáni újjászületés, megújulás reményét jelentette a rómaiak számára.

A Kr. u. 1. században nem tűnt úgy, hogy a kereszténység fogja megdönteni a római istenek uralmát. A hagyományos római vallásnak ekkor teljesen más kihívással kellett szembenéznie: az egyiptomi istenek, közülük is elsősorban az egyre népszerűbb Isis kultuszával. Apuleius Az aranyszamár (eredetileg Metamorphoses, vagyis Átváltozások) című művében az elgyötört főhősnek a tengerből kilépve jelenik meg az az istennő, kinek valódi neve Isis: "Így könyörögtem, így tornyoztam keserves siralmaimat, míg lelkem elbágyadt, megint lefeküdtem homokágyamon, rám borult az álom, s elringatott. Még alig szunnyadtam el, s íme, a tenger közepéből isteni arcnak istenekben is tiszteletet gerjesztő vonásai bukkannak föl. ... Isteni nyakán dúsan, hullámos csigákban, rendetlen rendben kibontott haja lágyan omlott alá; fenséges fejét tarka virágok ezerszínű koszorúja övezte. ... Ily szépségesen, ilyen fölségesen, Arábia drága illatait árasztva, isteni hangján kegyesen így beszélt hozzám: Könyörgéseid, Lucius, meghatottak: íme, itt vagyok én, a természet anyja, minden elemek úrasszonya, időtlen idők legősibb gyermeke, istenségek legnagyobbika, szellemek királynője, égi lakók legkülönbike, akinek alakjában minden isten és istennő egybeolvad..." (Révay József fordítása). Ez az istennő persze nem azonos az egyiptomi vallás korábbi korszakaiból megismert Isisszel, aki itt egyetemes, mindent magába foglaló istennőként jelenik meg. Apuleiusra nagy hatást gyakorolt Plutarchos Isisről szóló műve, s így a platóni filozófia. Isis Apuleiusnál úgy szerepel, mint a természet úrnője, a legfőbb isten, kinek kultuszába csupán titokzatos szertartások során nyerhet beavatást az erre kiválasztott személy. A beavatási szertartásokat azonban oly mértékben titokban kellett tartani, hogy Apuleius is csupán utal rájuk, nem ismerteti őket, hiszen, ahogy írja, ezzel isteni titkokat sértene.
Az Isis-kultusz elterjedtségét jól mutatja, hogy Savariában, a mai Szombathelyen is találtak egy Isis-szentélyt (Iseum). Ahhoz azonban, hogy az Isis-kultusz ilyen elismertségre tegyen szert, küzdelmek és viták során át vezetett az út, hiszen a rómaiak vegyes érzelmekkel viseltettek az idegen kultuszok iránt. Kr. e. 52-ben már álltak Isis- és Sarapis-templomok Rómában, a senatus azonban úgy határozott, hogy ezeket a templomokat le kell rombolni. Lehet ugyan az egyiptomi isteneket tisztelni, de nem a város határán belül, szólt a döntés, ennek a tilalomnak azonban, úgy tűnik, nemigen sikerült érvényt szerezni. Kr. e. 21-ben a városon belül is álltak egyiptomi kápolnák. Az ellenérzés a nép körében terjedő egyiptomi kultuszok iránt azonban a későbbiekben sem szűnt meg, nem sokkal később, Kr. u. 19-ben Tiberius tett arra kísérletet, hogy az egyiptomi kultuszokat kiűzze a városból.

Az egyiptomi istenek és kultúra iránti érdeklődés a társadalom vezető rétegeiben is megfigyelhető. Számos császárról tudjuk, hogy mikor Egyiptomot felkereste, arra is szakított időt, hogy meglátogasson egy-egy fontosabb műemléket, kultuszhelyet. A császár családjának luxusházaiban gyakorta alkalmaztak egyiptomi jellegű díszítéseket, így például a Palatinuson, "Augustus házában" egyiptomi témájú jeleneteket láthatunk. A római elit Egyiptom iránti érdeklődésének másik ékes példája Hadrianus egyiptomi témákban és motívumokban bővelkedő villája Tivoliban, továbbá ismertsége mellett jó állapota miatt is kiemelendő a pompeii Isis-templom. Az obeliszkek iránt különös előszeretettel viseltettek a rómaiak: több is átkerült eredeti helyéről, az egyiptomi templomoktól Rómába, ahol ma is sok téren egyiptomi obeliszkek állnak. Rómába így sok eredeti egyiptomi műemlék került, de nagy szerepet játszottak az egyiptomi kultúra közvetítésében azok az egyiptomi művészek, illetve kézművesek is, akik római megrendelők hívására érkeztek Itáliába.

Titokzatos bölcsesség és tudás birtokosainak tartották az egyiptomiakat, ezért foglalkoztatott például sokakat a hieroglifák titka. Azonban az egyiptomi kultúra egyes sajátosságai, így például az állatkultusz, gyakorta erős ellenérzéseket váltottak ki a műveltebb rómaiakban és görögökben is. Bár az Isis- és Sarapis-kultusz fénykora a Kr. u. 4. században már leáldozóban volt, mégis fontos ez a szellemi irányzat Egyiptom európai recepciójának történetében. Pontosan a kereszténység kibontakozását megelőzően terjedt el az Isis-kultusz a római birodalomban, és így, például az ikonográfia terén, a születőben lévő kereszténységre is jelentős hatással volt.

Irodalom:

Apuleius, Az aranyszamár, ford. Révay József, Budapest 1993, 2002.
Plutarchos, Isis és Osiris, ford. Wojtilla Ágnes, bev. Kákosy László, Budapest 1976.
L. Kákosy, Probleme der Religion im römerzeitlichen Ägypten, in: ANRW II.18.5 (1995) 2894-3049.
R. Merkelbach, Isis regina - Zeus Sarapis, Stuttgart-Leipzig 1995.

Gulyás András
2004