Lexikon

Tiberius

Róma második császára, vagyis princepse (Kr. u. 14-37), amennyiben Augustust, a Iulius-Claudius dinasztia alapítóját tekintjük az elsőnek. Eredetileg Tiberius Claudius Nerónak hívták, ám amikor Augustus Kr. u. 4-ben fiává - s ezzel voltaképpen máris utódjává - fogadta, Tiberius Iulius Caesarnak nevezte el. A Tiberius életéről és cselekedetiről rendelkezésünkre álló legbőségesebb forrás Tacitus Annalesének (Évkönyvek) első hat könyve. Az utókor, ha vitatkozik is a Tacitus festette szuggesztív Tiberius-képpel, elszakadni szükségképpen nem tud tőle. Az arisztokratikus szemléletű Tacitus Tiberius korát úgy ábrázolja, mint afféle erkölcsi és politikai rommezőt: az ekkor élők közül már senki nem látta a köztársaságot (res publica), s bár a szenátorok a "legjobb" családokból származtak, a legjobb esetben is csupán halovány nyoma maradt meg némelyikükben a hajdani morálnak és tartásnak. A principatus zsarnoki rendszerét megteremtő Augustus legalább a derűnek valamiféle illúzióját csempészte Róma politikai életébe, ám az 55 évesen, megkeseredett öregemberként princepsszé vált Tiberiusszal ennek is vége szakadt. A történetíró azt sem tartja lehetetlennek, hogy Augustus éppen azért választott ilyen utódot magának, hogy az összehasonlításból mindenképp ő kerülhessen ki nyertesen.
Tiberius bel- és külpolitikáját egyaránt egyfajta állagmegőrző attitűd jellemezte. Róma városában Augustushoz hasonlóan a Palatinuson építtetett magának palotát (Domus Tiberiana), amelynek ma már csak romjai láthatók. A birodalmon belül biztosította Itália túlsúlyát, a provinciákkal kapcsolatban a "nyírni kell a juhot, nem megnyúzni" álláspontjára helyezkedett - vagyis racionalizálta a kizsákmányolás mértékét -, továbbá megerősítette a helyi vezető rétegeket, és lényegében felhagyott a római polgárjog adományozásának elődei által folytatott gyakorlatával. Ami a külügyeket illeti, Tiberius mint reálpolitikus nem kívánta tovább növelni a birodalom szerinte éppen optimális méretét. Unokaöccsével, az utóbb gyanús körülmények közt elhalálozott Germanicusszal emiatt is keveredett konfliktusba: Germanicus mint népszerű fiatal hadvezér nem értette, hogy a princeps miért nem engedi folytatni sikeres germaniai háborúit, s miért választ a katonai megoldás helyett diplomáciai módszereket a germaniai helyzet kezelésére. Germanicus nem is megalapozatlan gyanúja az volt, hogy nagybátyja féltékeny katonai sikereire.
Az egyébként is befelé forduló alkatú Tiberius folyton-folyvást arra kényszerítette környezetét, hogy szavait lesse, gondolatait igyekezzék leolvasni az arcáról, illetőleg helyette mondja ki, amit hallani akar. A félelem így megteremtett légköre fokozatosan alakult át - a személyi kultusz legnyíltabb változatának a princeps alkatához amúgy sem illő bevezetése nélkül - valódi katonai rémuralommá: a felségsértési (koncepciós) perek és a Germanicuséhoz hasonlatos gyanús halálesetek elszaporodása végül Seianusnak, a Kr. u. 26 után a Caprae szigetére költözött császár helyett a tényleges hatalmat gyakorló testőrparancsnoknak a tágabban vett császári család számtalan tagját kiirtó vérengzéséhez, majd ezt követően Seianus és hívei Tiberius parancsára történt kivégeztetéséhez vezetett. Tiberius Germanicus fiát, Gaius Caesart nevezte meg örököseként: ő az, aki apja katonáitól kisgyerekkorában a "Caligula" (kiscsizma) becenevet kapta. A princeps halálakor Caligulán kívül már csak ketten voltak életben a korábban népes család férfi tagjai közül.
Tiberius uralkodása idején Iudaea provincia meglehetősen nagy jelentőségű események tanúja volt. Azon túl, hogy a zsidók föllázadtak Pontius Pilatus helytartó ellen, mert az a császár képmásaival díszített hadi jelvényeket éjnek idején bevitte a jeruzsálemi templomba, holott a nép a képtilalomra hivatkozva napokig kérlelte: ne tegye, nos, ezen túl ekkor került sor azokra a mondhatni világhírű történésekre, amelyeket a kereszténység alapító eseményeinek is nevezhetünk.



Irodalom:

Ferenczy E. - Maróti E. - Hahn I., Az ókori Róma története, Budapest 1998, 263-270.
W. Eck, DNP 12/1, 532-535, s. v. Tiberius


Tamás Ábel
2004
   
Összesen:1 db

1.Tiberius császár képmása