| Lexikon | |
| Egyszerű kereső | Összetett kereső | Műtárgylista | Lexikon |
|
Fátimidák Dinasztia, izmaelita síita uralkodói ág. A Fátimidák Mohamed lányától, Fatimától, és Alitól eredeztetik dinasztiájukat, az imámok nemzetségét. A síita doktrína egyszerre hordoz politikai, vallási, filozófiai és szociális tartalmat is. A dinasztia megalapítása Imam Ubaid Alláh nevéhez kötődik; ő átvette az utolsó Aghlabida uralkodó székhelyét Rakkadában, megalapította al-Mahdijja városát, és hatalmát kiterjesztette Algériára és Marokkó nagy részére. Az első négy Fátimida kalifa (Ubaid 909-34, al-Káim 934-46, al-Manszúr 946-53, al-Muizz 953-75) hatalmát É-Afrikában terjesztette ki. Al-Káim többször vezetett expedíciókat Egyiptomba (913-15 és 919-21), de a hódítások nem jártak sikerrel. Újabb egyiptomi expedícióra került sor, itt ekkor egy helyi dinasztia, az Iksídidák uralkodtak (935-969). A hódítás nem kizárólagosan a katonai aspektusában érvényesült, hanem vallási, pszichológiai és politikai propaganda kíséretében. A hadvezér, a keresztény származású Dzsauhar vonult be győztesen Fusztátba (sátor), a 641-ben alapított arab fővárosba. 969-ben alapították az új fővárost, al Qairát (Győzedelmes, al Kahira al Mahrusa - a Mars által őrzött város, Kairó). Egyiptom fölött az uralmat 972-ben szerezték meg. Tunéziában a helyi Zírida dinasztia vette át az irányítást. Az egyiptomi birodalomban már jól működő adminisztrációs rendszert találtak, de uralmuk alatt tökéletesítették. Al-Aziz (975-96) alatt terjedt ki a birodalom a Vörös-tengerig. Különösen Szíria, Aleppó és Palesztina birtoklásáért folytak a harcok a görögök, és később a normannok ellen. Hosszas zavaros időszak és üldözések után, Al Záhir (1021-35) kalifátusa viszonylagos nyugalmat hozott a koptok életében. 1025-ben együtt ünnepelte feleségeivel és a koptokkal az újévi ünnepet. Több keresztény töltött be fontos posztokat, de jelentős volt a muszlim hitre áttérők száma. Jelentős változások al-Mustansír uralkodása (1035-94) alatt következtek be. Kairó és Konstantinápoly viszonyának megromlása a koptok életére is kihatott. A kalifa uralkodásának éveiben pusztított a legsúlyosabb éhínség Egyiptomban, 1054-ben Monomachos császár segítségét kérte, hogy küldjön búzakészleteket. A 12. században a sorozatos lázadások, a keresztesek támadásai, az éhínségek, és bizonytalanság aláásta a rendszert. 1171-ben, a keresztesek ellen hívott külső segítség végül a dinasztiának is véget vetett.Ötvös Csaba 2004 |
|
