Az évszak mûtárgya – 2006. tavasz
Orpheus. Római császárkori mozaik Africaból

2006. március 7. – május 28.

Hagyományteremtõ szándékkal indította útjára 2003 telén a Szépmûvészeti Múzeum Antik Gyûjteménye ’Az évszak mûtárgya’ kamarakiállítás-sorozatot. A sorozat fõ célja, hogy rendszeres ritmusban a közönség elé tárja a Gyûjteményben folyó munka eredményeit: egy-egy újonnan megszerzett, illetve restaurált mûvet, vagy olyanokat, amelyekrõl új és bemutatásra érdemes tudományos eredmények születtek.

Az évszak mûtárgya-sorozat a Szépmûvészeti Múzeum elsõ és egyetlen antik mozaikjának bemutatásával kezdi harmadik évét. Az Orpheust ábrázoló, 250-350 k. készült ívelt hatszögletû mozaikot Tunéziában találták az 1940-es években. Tulajdonosa a 20. század közepén Franciaországba költözött; innen került a darab néhány éve a nemzetközi mûkereskedelembe, s nemrégiben pedig az Antik Gyûjteménybe.
A mai Tunézia területe egykor a Római Birodalom Africa tartományához tartozott. A térség szellemi elitje tevékeny részese volt a birodalom kulturális életének: innen származott például M. Cornelius Fronto, Marcus Aurelius császár (161-180) nevelõje, a szintén a 2. században élt, ma is népszerû író, Apuleius, és a formálódó kereszténység olyan óriásai is, mint Tertullianus (2-3. sz.) vagy Szent Ágoston (354-430). A térség a 7. századi arab hódításig elválaszthatatlanul kapcsolódott a görög-római Mediterraneum klasszikus kultúrájához: Africa provincia a hellénizált mûvészeti koiné szerves része volt. Így válhatott a 3-4. században készített africai mozaikok fontos szereplpõjévé Orpheus, a görög mitológia egyik legismertebb alakja.
A mozaikmûvészet a görög kultúra klasszikus korszakában jelent meg, a jelek szerint egyidõben a Mediterraneum több vidékén, többek között az észak-afrikai régióban is. A mozaikkészítés számos ágát (padló-, fal-, mennyezet-mozaik) és technikáját különböztették meg. A budapesti példány a szabályos kockákból kirakott típusba sorolható és polichróm technikával készült. Sziklán ülve, gazdag, egzotikus öltözetû, szép ifjúként ábrázolja Orpheust. Bal kezével a mellette tartott, négyhúrú lantot (kithara) pengeti, jobbjában lantverõ (pléktron). Mellette egy fán színes tollazatú énekesmadár ül. Feltehetõen egy hatalmas villa egyik termének padlóját burkolhatta.
Orpheus a görög mitológia dalnok hérósa. Apjának általában Apollón istent, anyjának Kalliopé múzsát tartották. Dalával a háborgó tengert is képes volt lecsendesíteni. Legnagyobb hírû tette az volt, hogy lement Hádésba halott feleségéért, Eurydikéért. Bûvös erejû dalával elérte az alvilági isteneknél, hogy visszakapja asszonyát, bár végül mégsem sikerült fölvinnie az emberek közé. Muzsikája a vadállatokat is megzabolázta – ez a jelenet volt a római mozaikmûvészet egyik gyakori témája, középen Orpheussal, körülötte pedig a zenéjét hallgató állatokkal. A budapesti Orpheus körül is a dalnok felé forduló állatok alkothatták a kompozíció további részét.
Orpheus a 3. század elejétõl vált a mozaikmûvészet különösen népszerû motívumává. A Római Birodalom és a klasszikus görög-római kultúra válságának tudatára ébredõ késõantik korszakban a dalnok hérós alakja további vonásokkal is gazdagodott. Neve ekkor már évszázadok óta elválaszthatatlanul kapcsolódott a lélek túlvilági boldogulását elõtérbe helyezõ görög vallási irányzathoz, amelyet Orpheus tanításaként tartottak számon. A mozaikot eredeti helyén megpillantó ókori nézõ tehát éppúgy az értelmezés lehetséges változataival találta szembe magát, mint mi, maiak. A szerelméért az alvilágba is leszálló és onnan élve visszatérõ, zenéjével a természet erõin úrrá lévõ, a kosmos titkait tudó és az emberek számára példás életutat kínáló, szép ifjú képe koronként, területenként és szellemi áramlatonként számos értelmezési lehetõséget kínált. Így kerülhetett be Orpheus alakja az ókeresztény mûvészetbe is, Krisztus ábrázolásának egyik lehetséges módjaként.
Orpheus jelentõsége az ókor után is fennmaradt. A modern korokban alakja ihletõ forrása lett többek között Monteverdi operájának vagy Liszt szimfónikus költeményének (Orpheus), Rilke versének (Orpheus. Eurydiké. Hermés), Kosztolányi novellájának (Hrussz Mária csodálatos látogatása).

Az évszak mûtárgya-sorozat tizedik kiállításához a mozaikról szóló ismertetõt Nagy Árpád Miklós írta; a kiállítás-sorozat kurátora Dági Marianna.

Az Orpheus-mozaik megvásárlását a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának nagylelkû támogatása tette lehetõvé. Köszönjük a Regina Autókölcsönzõnek a kiállítássorozat megrendezéséhez nyújtott segítségét.