(Kr. e. 426 ? - 354 ?)

Az athéni Xenophón munkássága korának történelme és irodalma szempontjából egyaránt jelentõs. Katonaként részese volt a korszak számos jelentõs hadjáratának, életmûve pedig terjedelmében és jelentõségében is kiemelkedõ. Életútjának számos eseményét és mûveinek kronológiáját homály fedi, pályafutásának fõbb fordulópontjai azonban világosak.
Xenophón Athénban született a peloponnésosi háború elsõ évtizedében; valószínûleg arisztokrata családban. Feltehetõen a 410-es években Sókratés köréhez csatlakozott. Ez a két ifjúkori élmény - a szinte szünet nélkül zajló háború és Sókratés hatása - élete végéig elkísérte. A peloponnésosi háborúban elszenvedett athéni vereség Xenophón életére is nagy hatással volt: feltételezhetõ, hogy arisztokrata származásánál és életkoránál fogva a háború után Athénban rövid idõre hatalomra jutó harminc zsarnok idején a rémuralom legfõbb támaszául szolgáló lovasságban szolgált. Pontos szerepe nem tisztázható, annyi azonban bizonyos, hogy a harmincak bukása ( Kr. e. 403) után nem sokkal elhagyta Athént, és Kr. e. 401-ben a Kyros perzsa trónkövetelõ vezetésével II. Artaxerxés perzsa nagykirály ellen hadba vonuló görög zsoldosokhoz csatlakozott. A trónkövetelõ azonban 401-ben a babylóniai Kunaxánál a nagykirállyal vívott csatában elesett, a görög zsoldosok vezéreit pedig a perzsák tõrbe csalták. Így Xenophónra várt a feladat, hogy a szárazföld belsejébõl ellenséges és ismeretlen területen keresztül vezesse biztonságba a tízezer görög zsoldost. A bravúr sikerült, a zsoldosok többsége túlélte a hadjáratot.
A 390-es években Xenophón az athéniak ellen harcoló Agésilaos spártai király szolgálatába lépett. Vélhetõen ez volt az oka, hogy polgártársai ezekben az években számûzték Athénból. Az évtized végén Xenophón az Olympia közelében fekvõ Skillusban telepedett le, ahol visszavonultan élt: gazdálkodott és írt. 371-ben innen is távoznia kellett. Xenophón ezt követõen Korinthosban telepedett le. Spárta eközben Athén szövetségese lett a Thébai ellen vívott háborúban, így Xenophón is bocsánatot nyert szülõvárosától: az athéniak 367 körül eltörölték a számûzetését kimondó határozatot. Hogy ezt követõen Xenophón visszatért-e szülõvárosába, nem tudhatjuk. Vélhetõen 354 után hunyt el.
Xenophón életmûvének létrejöttében két tényezõ játszott meghatározó szerepet: az egyik Sókratés tanítása, a másik személyes tapasztalata. A mester tanítása áll az Emlékeim Sókratésról (Apomnémoneumata) címen ránk maradt, Sókratésszal folytatott beszélgetéseket tartalmazó munka középpontjában. Ebben a mûvében Xenophón célja kettõs: egyrészt tisztázni kívánja mesterét a vádak alól, másrészt Sókratés beszélgetésein keresztül a helyes életvitel kialakításához nyújt segítséget a polis polgárainak. Sókratés emlékének adózik Sókratés védõbeszéde (Apológia) címû munkájában is. A Sókratésszal folytatott beszélgetések gyakorlati tanulságait más mûveiben részletesen is kifejtette: a dialógus formájában megírt Oikonomikosban Xenophón skillusi éveinek tapasztalatait felhasználva a földmûves gazdálkodáshoz kínál hasznos tanácsokat, további ismeretterjesztõ munkáiban pedig személyes szakértelmére támaszkodva a lovak helyes gondozásáról (Peri hippikés), a lovasság helyes vezetésérõl (Hipparkhikos), a vadászatról (Kynégetikos) és az athéni állam bevételeinek helyes kezelésérõl értekezik (Poroi).
A példaszerûen helyes életet élõ uralkodó eszménye áll több mûvének középpontjában is: Kyros nevelkedése (Kyroupaideia) címû munkája egy fiktív elemekben bõvelkedõ királyéletrajz, ami tökéletes uralkodóként jellemzi Kyros perzsa királyt. Hasonló tartalmú a dialógus formájában megírt Hierón és az Agésialos király életérõl szóló munka is. Személyes tapasztalataira épülõ történeti jellegû mûvei közül legjelentõsebb a Hellénika, ami Thukydidés mûvét folytatva Kr. e. 362-ig ismerteti a görög történelmet. Anabasis címû mûvében a tízezer görög zsoldos kalandos visszavonulását írja le; A lakedaimóniak állama pedig a spártai államberendezkedés jelentõs történeti forrása.


Összes mûvei magyarul
Németh Gy. (szerk.), Xenophón Történeti munkái, Budapest 2001.
Németh Gy. (szerk.), Xenophón Filozófiai és egyéb írásai, Budapest 2003.

Irodalom:
É. Delebecque, Essai sur la vie de Xénophon, Paris 1957.
J. Dillery, Xenophon and the history of his time, London 1995.
W.E. Higgins, Xenophon, the Athenian. The problem of the individual and the society of the polis, Albany 1977.
J. Luccioni, Lés idées politiques et sociales de Xenophon, Paris 1946.