|
Hérakleitos
 | | Hérakleitos portréja |
Kr. e. 6-5. sz.-i kisázsiai, ephesosi görög filozófus.
Hérakleitos már az antik szerzõk szerint is szándékosan homályosan fejezte ki magát. Fennmaradt töredékei alapján úgy tûnik, hogy könyve nem egyenes vonalúan szerkesztett értekezõ próza lehetett, hanem frappánsan megfogalmazott, talányos, paradox kijelentések szervezett halmaza. Szerzõje tudatosan és hatásosan alkalmazta a retorikai és poétikai eszközök széles tárát. Hérakleitos szerint a világot és annak jelenségeit egy mindent átható princípium irányítja. Ezt a princípiumot logos-nak nevezi, szerepének leírásában pedig tudatosan kiaknázza a szó széles jelentéstartományát: többek között szerepelhet "értelem", "mérték", "arány" és "magyarázat" jelentésben is. Mivel e princípium határozza meg az egyes jelenségek és az egész világ mûködését, az embereknek elsõsorban arra kellene törekedniük, hogy megértsék, mi a logos és hogyan mûködik - az emberek azonban vakok és süketek a logosszal kapcsolatban.
A világ különbözõ szinteken és különbözõ formában megjelenõ ellentétekbõl épül fel. Az ellentétek közötti állandó feszültség és harc biztosítja, hogy a világ jelenségei folyamatosan a változás állapotában legyenek. A logos ugyanakkor azt is garantálja, hogy az ellentétek közül egyik se kerülhessen véglegesen fölénybe.
A kozmikus folyamatok a tûz szüntelen és ritmikus átalakulásaként is leírhatók. A tûz az anyag legalapvetõbb és legistenibb formája, a kozmikus princípium anyagi aspektusa. Az ember a tûzön keresztül részesülhet az eleven és isteni kozmikus princípiumból: minél inkább tüzes a lelkünk, annál értelmesebbek és bölcsebbek vagyunk.
Platón szemében a hérakleitosi filozófiai központi elemét a fizikai világ állandó változásának hangsúlyozása jelentette. A sztoikusok ezzel szemben Hérakleitos logos-tanát helyezték elõtérbe, míg például Hegel az ellentétek közötti dialektikus viszony felismerését tartotta fontosnak. A mai filozófiatörténészek számára Hérakleitos jelentõsége elsõsorban abban rejlik, hogy milétosi elõdeivel szemben nem annyira az érdekelte, hogy a világ hogyan alakult ki és mibõl áll, hanem hogy miért és hogyan ismerhetõ meg, és ez az ismeret miképpen fejezhetõ ki.
Irodalom:
G.S. Kirk - J.E. Raven - M. Schofield, A preszókratikus filozófusok, Budapest 1998, 271-316.
Görög gondolkodók 1. Thalésztõl Anaxagoraszig, Budapest, 1993, 31-41.
C.H. Kahn, The Art and Thought of Heraclitus, Cambridge 1979.
Betegh Gábor
2004
|
|
|
|
