|
Alexandria építészete
 | | Római kori érme Commodus császár idejébõl, a híres alexandriai világítótorony ábrázolásával - British Museum |
Alexandria egyik legnevezetesebb építménye az ókori világ hét csodája közé sorolt világítótorony, a Pharos volt, amelyet a knidosi Sóstratos épített II. Ptolemaios Philadelphos uralkodása alatt, a Kr. e. 3. század kezdetén. A több mint száz méter magas, fehér márvánnyal borított építményt három szint alkotta, amelyek közül az alsó négyszögletes, a középsõ nyolcszögû, a felsõ pedig henger alakú volt. A torony felsõ szintjén állítólag tükröket helyeztek el, amelyek nappal a nap, éjjel pedig az ott lobogó tûz fényét erõsítették fel, így az Alexandriába igyekvõ hajósok már száz kilométeres messzeségbõl is észlelhették az irányjelzést. A Pharos csúcsát Zeus Sótér vagy Poseidón szobra díszítette. A több mint ezerötszáz éven át álló tornyot a Kr. u. 14. században földrengés pusztította el.
A Pharos-szigetet és a szárazföldet a Heptastadion nevû gát kötötte össze, amelytõl keletre a kereskedelmi forgalmat bonyolító Nagy-kikötõ, nyugatra pedig az inkább hadi célokat szolgáló Eunostos-kikötõ terült el.
Alexandria városát Nagy Sándor építésze, a rhodosi Deinokratés tervezte: a sakktábla-szerûen elrendezett utcák hálózatában kelet-nyugati, illetve észak-déli irányú fõutak jelölték ki a fontosabb városrészeket. Alexandria területének keleti harmadát a máig feltáratlan királyi negyed, a Brucheion foglalta el. A palota mellett itt állt a város vezetõ tudományos intézete, a Museion és a hozzá tartozó híres könyvtár, valamint Nagy Sándor és a Ptolemaiosok sírboltja, a Séma, amely az uralkodó-kultusz szellemi központjául szolgált.
Sarapis isten - feltehetõen görög jellegû - temploma a város délnyugati részén, a Rhakótis-negyedben állt, mellette pedig több Iseum (Isis-templom), valamint Harpokratés és Anubis tiszteletére emelt szentélyek is mûködtek. Sarapis templomát Kr. u. 391-ben rombolták le, miután Theodosius császár betiltotta a pogány kultuszokat. Az épület egyetlen, ma is álló oszlopa (az úgynevezett "Pompeius oszlopa") Diocletianus császár korából származik.
Minthogy a modern Alexandria lényegében ráépült az ókori város romjaira, a Ptolemaiosok fõvárosának építészetérõl sokáig csupán az antik szerzõk leírásai alapján alkothattunk képet. A 20. század végén megkezdõdött víz alatti régészeti feltárások azonban e tekintetben is számos új ismerettel szolgáltak. Bár korábban azt feltételezték, hogy Alexandria teljességgel görög jellegû város volt, ma már bizonyosnak látszik, hogy a város építészetében egyiptomi díszítõelemek is megjelentek.
Endreffy Kata
2004
|
|
|
|
