Erós-Dionysos-Thanatos
Alexandria

Város Egyiptom földközi-tengeri partján, a Nílus deltájának nyugati csücskében. Nevét Nagy Sándorról (Alexandros) kapta, aki egy viszonylag jelentéktelen egyiptomi település, Rhakótis helyén alapította Kr. e. 332-ben. I. Ptolemaios Sótér Kr.e. 319-ben Egyiptom fõvárosává tette Alexandriát, amely - részben kedvezõ fekvésének, részben a királyi támogatásoknak köszönhetõen - hamarosan a hellénisztikus világ egyik legjelentõsebb kulturális, politikai és kereskedelmi központjává vált.
Az alexandriai Museion és a könyvtár, amely több százezer irodalmi és tudományos munkát õrzött, I. Ptolemaios korában alakult és a Kr. u. 3. század végén semmisült meg. Alexandria a tudományos élet mellett a földközi-tengeri kereskedelem központjául is szolgált: kikötõje összeköttetést biztosított a Nílus-völgy és Meroé, valamint a Vörös-tenger irányában Arábia és India között. Legfontosabb kiviteli cikke az üveg, a papirusz és a vászon volt.
A város lakosságát (amelynek száma a Ptolemaios-kor végére az egymillió fõt is elérte) három etnikum alkotta. A görögök a királyi negyed közelében telepedtek le, az egyiptomiak a város déli részén fekvõ Rhakótis-negyedben éltek, a meglehetõsen nagy számú zsidó népesség pedig a keleti zónát lakta. Bár a három etnikum együttélése korántsem volt mentes a konfliktusoktól, kulturális tekintetben a város valódi olvasztótégelyként mûködött, amelyben a régi egyiptomi elemek az antik görög és zsidó kultúra vonásaival keveredtek.
Sarapis isten kultusza, amelyet I. Ptolemaios kezdeményezésére honosítottak meg Alexandriában, tudatosan ötvözte az egyiptomi és görög elemeket: az egyiptomi Ozirisz és Ápisz alakjából létrejövõ istenalakot a Zeuséhoz hasonló görög ikonográfiával ábrázolták, az egyiptomi Rhakótis-negyedben álló görög jellegû fõszentélyének alapításáról kétnyelvû feliratok tanúskodnak. A kultúrák keveredését példázzák Alexandria temetõi is: Kom es-Suqafa római kori katakombáiban a régi egyiptomi túlvilághit ábrázolása jelenik meg császárkori köntösbe bújtatva.
Alexandria a kereszténység térhódítása után is megõrizte kulturális vezetõ szerepét. Az új hit, amelyet a legenda szerint Szent Márk hozott el a városba, eleinte fõként a zsidó népesség körében terjedt el, késõbb pedig az õ közvetítésük révén a görög populáció is felkarolta. A Kr. u. 2. században Alexandriában alakult meg a híres katekéta iskola, amelynek teológusai (Pantainos, Alexandriai Kelemen, Órigenés) a görög kultúra és a keresztény hit összeegyeztetésére törekedtek, és a szentírás-értelmezés allegorikus irányzatát hirdették. Hosszú ideig Alexandria volt az egyiptomi keresztény (kopt) egyház központja is.


Endreffy Kata
2004