Az egyiptomi Har-pa-khered (Hórus a gyermek) görög névformája. A felnõtt Hórus ábrázolásával szemben mindig emberi alakban megformázott gyermekisten. Jellegzetes ismertetõjelei (bár nem mindig jelennek meg) a feje jobb oldalán lévõ ún. ifjúság-tincs, illetve a szájhoz emelt kéz/ujj. Ez utóbbit a görög gondolkodás a csend illetve titoktartás jeleként értelmezte, bár valószínûleg - mint ujjszopás - csupán az isten gyermekségét emelte ki.
Isis és Sarapis (Osiris hellénizált formája) gyermekeként, mint a királyi hatalmat megjelenítõ harcos Hórus isten ifjú alakja, elég elõkelõ helyet foglalt el a pantheonban. Különösen a magánvallásosságban volt népszerû, amit kedves megjelenése mellett nem csekély mértékben köszönhetett annak, hogy szüleit a Ptolemaiosok alatt a királyi pár isteni megfelelõiként tisztelték, Harpocratesnek pedig nagy gyógyító erõt tulajdonítottak. Több forrásból is ismert történet szól arról, hogy a gyermek Hórust skorpiómarás érte, és anyjának csak nehezen (olykor csak a Napisten közbenjárásával) sikerült meggyógyítania. Ezért védelmet vártak tõle az általa is megismert szenvedés ellen: remélték, hogy távol tartja tõlük a veszélyesnek tartott állatokat (kígyó, skorpió, oroszlán, krokodil, stb.), illetve meggyógyítja a mérgüktõl szenvedõket. E védelem mágikus kellékei az ún. Hórus-táblák, melyek a késõkori Egyiptom jellegzetes leletei, de Fõníciából és Rómából is kerültek elõ példányai.
Mint a holtak istenének -Osirisnek- gyermeke, eredetileg is volt kapcsolata a túlvilággal, amit megerõsített, hogy kultuszát a ptolemaios-korban összekapcsolták Ptah-Sokaris (a memphisi múmia alakú teremtõ, és a sólyom formájú halotti istenbõl egyesített isten) tiszteletével is. Emiatt szerepet kapott a holotti kultuszban is.
Így az idõk folyamán Hórusnak - akinek élõ képmása a király - gyermeki formája is mindinkább megerõsödött. S bár a kereszténység a többi pogány istennel együtt õt is elsöpörte, népszerûségét jól mutatja, hogy még ez utánról is található olyan mágikus szöveg - a Kr. u. 8. sz.-ból -, mely felszíni keresztény jellege ellenére a gyermek Hórus gyógyulásának történetérõl beszél.

Irodalom:

Kákosy L., Varázslás az ókori Egyiptomban, Budapest: Akadémiai, 1978 (Kõrösi Csoma Kiskönyvtár 7.), 108-130.


Parlagi Gáspár
2005