III. Alexandros (Nagy Sándor) a hódító hadvezérek örök példaképe. Alig több, mint egy évtizednyi uralkodása (336-323) alatt földrésznyi területet, számtalan népet és kultúrát vont a makedón királyság uralma alá. S bár birodalma nem élte túl megteremtőjét, Alexandros hadjárata a hellén világ horizontját egészen a Himalája vidékéig terjesztette ki. Államszervező tevékenységének lényeges pontja volt a birodalmi méretű pénzverés megszervezése, amelynek rendszere az utódállamokban is fennmaradt. Éremtípusait átvették közvetlen utódai, és számos görög városban még századokkal később is változatlan formában verték a legendás király pénzérméit. A görög világ határain túl pedig jónéhány "barbár" nép használta mintául Alexandros pénzeit: kelták (46-47), thrákok (44-45) dákok és geták (49-51).

8 Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: 108.1886

A makedón királyok a Kr.e. 5. század elején, I. Alexandros uralkodása idején kezdtek pénzt verni, kiaknázva a terület gazdag nemesfémbányáit (1). Értékpénzeiket ezüstből verték, mint a korabeli görög államok többsége. (Aranypénzeket ekkoriban csupán a perzsa birodalomban bocsátottak ki rendszeresen, a nagykirályok "dareikosa" jelentette a korszak aranyvalutáját). I. Alexandros még nagycímletű ezüstpénzeket bocsátott ki, utódai viszont már csak kisebb címleteket (2-3).

9 Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: Delhaes 149

Ennek oka az általuk használt bányák kimerülése, főleg pedig az athéni pénzrendszer általános elterjedése lehetett. A Kr.e. 5. század közepére ugyanis a perzsák ellen győztes görögök élén álló Athén lett az Égeikum vezető hatalma. Az athéni "baglyos" ezüstök, az attikai pénz- és súlyrendszer használata mindenfelé elterjedt Hellasban. S bár a Kr.e. 5. század végére, a peloponnésosi háborút követően Athén elvesztette politikai vezető szerepét, gazdasági jelentősége továbbra is megmaradt.

5 Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: 13A.1914.25

Kr.e. 359-ben nagy formátumú uralkodó került a makedón trónra: II. Philippos, Nagy Sándor apja. Sorra meghódította a görög városállamokat, és egységes birodalommá alakította Hellast. Ezután a perzsa birodalom ellen készült, úgymond megtorlásul a másfél évszázada vívott görög-perzsa háborúk pusztításaiért. Ám merénylet áldozata lett, s a feladatot fiának kellett végrehajtani. II. Philippos tette meg az első lépéseket a birodalmi méretű pénzrendszer megteremtésére. A görög világban elsőként vezette be a rendszeres és párhuzamos arany- és ezüstpénzverést. Ezt elsősorban a Pangaion hegy környéki aranybányák elfoglalása és kitermelése tette lehetővé. Attikai súly szerint kibocsátott aranyait (7-9). a perzsa aranyak kiszorítására szánta. Ezüstérméi (4-6) viszont még a helyi súlyrendszer alapján készültek.

6 Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: Dess.III.957

III. Alexandros folytatta apja művét. Az ezüstöket is attikai súlyban verette (21), és ezzel megvetette annak a pénzrendszernek az alapjait, ami közel három évszázadon át a hellén világ vezető pénzrendszere lett. Hatalmas mérvű pénzkibocsátásának nyersanyagbázisát a perzsa kincstárakból zsákmányolt óriási nemesfém-készletek jelentették (ókori források több mint 220 ezer talantont, közel 6000 tonnát említenek). Pénzei számos verdében készültek, Makedónián kívül Kis-Ázsiában (22), a Közel-Keleten (23), és az egyiptomi Memphisben (24) is, ahol éppen az ő pénzeivel indult meg a rendszeres pénzverés. Az éremképek, a pénzek stílusa és a rájuk vésett monogramok (talán a verésért felelős tisztviselők jelzései) egyaránt utalhatnak a verdékre.

12a Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény, ltsz.: 55.165

Az éremképek - mint azóta is - világos, közérthető üzenetet hirdettek: III. Alexandros az egész görögség élén állva indult a perzsák ellen. Így került arany statérjaira az egykori perzsellenes szövetséget vezető Athént jelképező Athéna istennő képe, valamint a győztes tengeri csatákra utaló győzelemistennő, Niké, kezében árbocrúddal (10-15). Az ezüst tetradrachmák és drachmák előlapján ábrázolt és régi hagyományt folytató (3) oroszlánbőr fejdíszes Héraklés a makedón királyi család mítikus eredetére utalt (21-24). A hátlapon trónoló Zeus viszont már egyetemes istenségként fogható fel, hiszen a Keleten tisztelt főisteneket is hasonló módon ábrázolták (21-29).

12b Szépművészeti Múzeum, Antik Gyűjtemény, ltsz.: 55.165

III. Alexandros pénzein - akárcsak elődeién - mindig szerepel az uralkodó birtokos esetben álló neve: Alexandrou. A királyi cím, a szintén genitívusban álló basileós felirat csak uralkodása vége felé került rá pénzeire (14), először talán Babylónban. Keleti alattvalói ugyanis - a perzsa nagykirályok utódaként - isteni tiszteletben részesítették őt, és ennek jelzéséül írták pénzeire a basileus szót. A hagyományos görög felfogás ugyanis alapjában elítélte a rang jelzését, csakúgy, mint élők arcmásának az ábrázolását; a makedóniai vereteken az uralkodó életében soha nem tüntették fel a királyi címet, és a portréját sem ábrázolták.

21a Magyar Nemzeti M úzeum, Éremtár, ltsz.: Dess.III.986

Nagy Sándor portréjával először egyik utódának, Lysimachos thrák királynak a pénzein találkozunk, ahol a kosszarvval díszített arc világos utalás a Zeus-Ammón isten fiának tartott Alexandrosra (40). A Nagy Sándor ezüstpénzein ábrázolt Héraklés-fejet pedig már az ókorban is a király képmásának tekintették: a Kr.u. 3. századi, Macedonia provinciában kibocsátott bronzpénzek előlapján például a hérós fejénél az Alexandrou felirat olvasható (57).
III. Alexandros pénzverése nem szűnt meg az uralkodó halálával. A kezdetben még legitim utódnak számító III. Philippos Arrhidaios, Nagy Sándor féltestvére a saját nevében ugyan, de Alexandros éremtípusait verette tovább (32-34). A széthulló birodalmon osztozkodó hadvezérek, a diadochosok is egy ideig változatlan formában verették tovább éremtípusait. Elsőként az

21b Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: Dess.III.986

Egyiptomban önálló dinasztiát alapító Ptolemaios vezetett be új éremképet (Kr.e. 315 körül), bár eleinte még ő is az 'Alexandros királyé' feliratot használta (42-43). Egy másik hadvezér, Seleukos, győztes babylóni bevonulása után (Kr.e. 312) eleinte még Alexandros nevében bocsátotta ki pénzeit. Ám Kr.e. 306, a királyi cím felvétele után már saját nevével feliratozva adta ki a Nagy Sándortól átvett éremtípusokat (41). Démétrios Poliorkétés, Makedónia uralkodója pedig már nem csak a saját nevében, de a saját portréjával is veretett tetradrachmákat (35-36). Az őt követő királyok is saját éremképeket alakítottak ki, olykor portréjuk is rákerült a pénzekre (37-39).

40 Magyar Nemzeti Múzeum, Éremtár, ltsz.: Dess.III.1135

Nagy Sándor attikai pénzlábon alapuló pénzrendszere Makedóniában és a hellénisztikus államok többségében továbbra is fennmaradt. Sőt, éremtípusai sem tűntek el teljesen, mert számos, önálló pénzveréssel rendelkező város még a 3 - 2. században (28-29) - néhányan, pl. Odessos (30-31) pedig még a Kr.e. 1. század elején is - változatlan éremképpel és felirattal, noha egészen más stílusban verette őket. Még a római Makedóniában is bocsátottak ki attikai súlyú tetradrachmákat, elsősorban háborúk idején, a hadikiadások fedezésére (52-54). A Kr.e. 1. század elején a makedóniai római legatusok egyes vereteinek az éremképe és felirata is a hajdani uralkodót idézi (55-56). S még a 4. századi, Rómában vert emlékérmeknek is kedvelt ábrázolása volt Nagy Sándor (58-59), aki ekkor már a letűnt pogány világ nagyságát jelképezte a kereszténnyé váló Örök Városban.

Torbágyi Melinda

Köszönjük a Magyar Nemzeti Múzeum nagylelkű kölcsönzését!