1914-2014: száz éves az antik terrakotta-gyűjtemény
Az évszak műtárgya - 2014. ősz

Paul Arndt /1865-1937/ tiszteletére


Hivatalos alapításának 2008-as centenáriuma után a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye "második megalapításának" évfordulóját ünnepelheti 2014-ben, Paul Arndt terrakotta kisplasztikai gyűjteményének megvásárlására emlékezve. Ez a vásárlás az antik gyűjtemény további fejlődése szempontjából többet jelentett az itt őrzött antik tárgyak számszerű megsokszorozásánál.

1
A Szépművészeti Múzeum alapításának idején érvényes koncepció szerint az antik műtárgyak szerepe az új múzeumban a plasztikai műfaj művészeti szempontból kiemelkedő alkotásainak képviselete volt és erre a célra először elegendőnek látszott a legfontosabb ókori szobrászati alkotások gipszmásolatainak kiállítása. 1908-ban azonban mégis sor került az első vásárlásra, amely eredeti ókori alkotásokkal egészítette ki az "antik plastikai gyűjteményt". Ezt az első, márvány nagyszobrászati emlékekből álló, százharmincöt darabos gyűjteményt szintén Paul Arndttól vásárolta a múzeum, az akkor még a Nemzeti Múzeumban dolgozó Hekler Antal (1882-1940) szakértői javaslatára, aki hat évvel később, immár a Szépművészeti Múzeum antik plasztikai osztályának vezetőjeként a terrakotta gyűjtemény vásárlását bonyolította.

2
Paul Arndt (1865-1937) előbb Lipcsében, majd Münchenben tanult klasszika archeológiát. Müncheni mestere, Heinrich Brunn mellett az akadémiai karrier útján indult el és részben az ő ösztönzésére és munkásságát folytatva vágott bele az 1890-es években az antik művészet emlékeit átfogó, illusztrált gyűjteményekben hozzáférhetővé tevő, máig alapvető publikációk létrehozásába. 1894-től kezdve független tudósként és magángyűjtőként folytatta tevékenységét. Müncheni háza a német klasszika archeológia és antik műgyűjtés informális központjává vált. Tájékozottsága és kapcsolatrendszere lehetővé tette számára, hogy nyomon kövesse a klasszikus antikvitásnak a századfordulón ismert lelőhelyein folyó felfedezéseket, enciklopédikus szakmai műveltsége és kritikai érzéke pedig a piacon forgó antik tárgyak elsőrangú ítészévé tette. Rendszeres szakértői és közvetítői szerepet töltött be a müncheni Antikensammlung, a koppenhágai Ny Carlsberg Glyptothek és az amsterdami Allard Pierson Museum gyűjteményeinek fejlesztésében is.

3
A budapesti Szépművészeti Múzeum antik gyűjteményének születésében játszott szerepe nagyrészt Heklerrel való ismeretségének köszönhető, aki 1904-től Münchenben tanult klasszika-archeológiát, és hazatérése után kapcsolatot tartott fenn Arndttal is. Márvány-gyűjteménye eladása után Arndt szinte önkéntesnek mondható szaktanácsadói tevékenységet folytatott a Szépművészeti Múzeum szolgálatában, így egyebek mellett már 1910-ben felajánlotta egy antik kistárgyakból álló gyűjtemény eladását is Budapestnek. Ennek szakmai feltételeit azonban csak Hekler 1914-es kinevezése teremtette meg.


4

A száz éve érkezett, hatszázötven tételes gyűjtemény az akkoriban ismert jelentősebb antik lelőhelyek terrakotta-produkciójából és minden műfajból tartalmaz tárgyakat, minden egyes tételt a gyűjtő gondos dokumentációjával kísérve. Arndt ráadásul arra is kötelezettséget vállalt, hogy a később esetleg hamisnak bizonyuló darabokat visszavásárolja. Az itt bemutatott válogatás célja e gyűjtemény sokrétűségének és tágas horizontjainak érzékeltetése. A kiállított tárgyak mindegyike a száz évvel ezelőtti vásárlásból származik. Az együttes kronológiai határai az Égeikum bronzkoráig nyúlnak vissza: a kiállított legkorábbi tárgy a mykénéi kultúra késői szakaszának,
a Kr. e. 12-11. századnak a jellegzetes terrakotta emléke.

5
Ezeknek a "primitíveknek" a beemelése a plasztikai gyűjteménybe ellentmondott a gyűjtendő tárgyak körét csak a klasszicista kritériumok szerint "művészinek" mondható emlékekre szűkítő szemléletnek, akárcsak a jóval későbbi (Kr. e. 6. századi), de absztrakciójuk fokában nagyon hasonló boiótiai "lécidoloké" vagy a ciprusi archaikus terrakottáké. Az érett archaikus stílusú plasztika példája a töredékességében is nagyszobrászati igényű, Dél-Itáliából származó, de kisázsiai görög központra jellemző stílusú női mellkép (1).

6
A legnépesebb csoportot a világ múzeumaiban is legnagyobb számban látható hellénisztikus terrakotta-szobrocskák sora alkotja, elsősorban is az úgynevezett Tanagrináké (a boiótiai Tanagra lelőhelyről elnevezett, zsánerszerű nőalakoké), amelyek divatja már a századfordulón hódított Európa műkereskedelmében, Arndt eltúlzott megállapítása szerint azonban a 20. század első évtizedében "Budapesten el sem tudják képzelni, hogy néznek ki" (]2). A hellénisztikus kisplasztika változatos formavilágát képviseli két mitológiai témájú, kisázsiai darab is: egy lebegő Erós az ún. pihenő típusból (3) és egy patetikus fejtartású büszt, amelynek arcán a satyros-arcok és a pergamoni művészetben a Kr. e. 3. században kialakult galata-ábrázolások (vagyis a Kis-Ázsiába betörő kelta csoportokkal folytatott összecsapások nyomán a görög művészetben megfogalmazott, hosszú utóéletű barbár-fiziognómiák) vonásai keverednek (4).

7
Az antik terrakotta-plasztika emlékanyagában számos múzeumban megtalálhatók a terrakották készítéséhez használt negatív formák. Arndt Budapestre küldött gyűjteménye e tekintetben sem lehetett hiányos: az itt bemutatott példány mindkét oldalán az égetés előtt bekarcolt betűsor, talán a készítő mester rövidített szignatúrája olvasható, de a belőle kiformálható kompozíció is ritkaságnak számít: rövid tunikája és phrygiai sapkája révén mitológiai pásztor-alakkal (talán Attisszal) azonosítható figura játszik pánsípon, tájképi háttér előtt (5).

8
A gyűjtemény nem lett volna teljes épületdíszítő terrakották nélkül: ennek a műfajnak két példája egy nagyméretű női fej és egy színes festése miatt is különleges antefix (kúpcserép díszes záróeleme), mindkettő a késő-klasszikus és a korai hellénisztikus kor között Itáliában kialakult művészeti kultúra emléke (6, 7). A terrakotta nagyszobrászat műfajából egy kiemelkedő minőségű töredék illusztrálja Arndt válogatásának gondosságát: egy vörösre festett, közel életnagyságú, csészét tartó kéz ugyanebből a közegből, egy hellénisztikus kori, közép-itáliai terrakotta-szoborról, amely talán sír díszítésére szolgált (8).

9
A "klasszikus antikvitás" határait Arndt gyűjteménye földrajzi kiterjedésében is feszegette: a gyűjteménybe a hellénisztikus és római császárkori Egyiptom jellegzetes terrakotta-produkciójából is került egy sor tárgy, amelyek tematikus változatosságát és formai egységét itt három példa illusztrálja: az egyiptomi Bés isten figurája, a császárkori Rómában különösen népszerű termékenységisten Priapos alakja pálmakertben, és egy talán szintén kultikus összefüggésben készült nőalak feje (9). Arndt és Hekler, a 19. századi archaeológiai hagyomány két kiváló tanítványa ezzel egy olyan gyűjtemény előfeltételeit teremtette meg a budapesti Szépművészeti Múzeumban, amely az antik művészet történetét kutató tudomány 20. század eleji fordulatának szellemében kiterjesztette érdeklődését a "klasszikuson" túlra, egyszersmind felmondta a "nagyművészet" és "iparművészet" kategóriái közti merev különbségtétel szabályát is.




Bencze Ágnes


Köszönjük a Bencsik Kft. támogatását.